8. fejezet

  Nyolcadik rész!
  Jó olvasást!                        

 Sophie Peazer szemszöge:

  Az emberek kilencven százalékának vannak olyan álmai, amikre ha felébred nem emlékszik tisztán. A tudata mégis azt súgja neki, hogy ez az egész álom mind megtörtént.
  Nos valahogy, én is így éreztem magam, miközben a fiú kollégiumi épület, B13-as szobájában ültem. Harry a magas kócos, tapló éppen száraz ruhát keresett nekem. Oldalra biccentett fejjel figyeltem, őt amint a fejét bedugva a szekrényébe kotorászott.
- Tessék! - dobott nekem egy melegítőt.
- Köszönöm! - suttogtam.
  Kihajtottam a nadrágot, és vártam. Vártam arra, hogy megindul, és kimegy. A fekete felsőt amit a nadrág előtt adott, azt is a kezembe vettem. Majd felállva elé léptem.
- Na mi van? Nem öltözöl? - lökte nekem.
- Fordulj meg. Vagy menj ki!
- Nem küldhetsz ki a saját szobámból!
   Lesújtóan sóhajtottam. Úgy tűnik magamtól kell megoldanom azt, hogy ne leskelődjön. A háta mögé lépkedtem, azt hittem nincs más hely, ahol átöltözhetek. De a fal jobb oldali részén egy hosszú függöny lógott. Ami mögött egy ajtó volt.
- Te szemét perverz! Miért nem mutattad meg a fürdőt?
- Bocs, szórakozni akartam. - feleli lazán
  Csattanás. Csak ezt lehet hallani, a kínos csendben, ami ránk telepedett. A tenyerem égett, ahogyan a jobb orcáján csattant. Meglepetten pislogott rám míg én fülem farkam behúzva, bezárkóztam a fürdőbe.
 - Meg pofoztál? - kiállt utánam.
   Térdeimre hajtottam  a fejemet, és el szégyelltem magam. Sose viselkedtem így senkivel se. Nem is sikerült volna, hisz senki nem állt velem szóba.
 - Sajnálom! - léptem ki a mosdóból - Nem igazán viselem ha mocskos szavakkal illetnek.
- A szórakozásban mi a mocskos? - kérdezi kacéran.
- Az amit a szórakozáson értesz. - felelem.
  Duzzadt ajkai, csábos mosolyra húzta, majd közelebb lépett hozzám. Próbáltam hátrálni tőle, Ő pedig hűségesen követett. Mikor a fal, nekinyomódott a hátamnak, ledermedtem. A helyzet amiben voltunk, egy ócska tini filmnek jött le. Ahol a lány a falnak nyomul, a fiú fölé magasodik, és megcsókolja.
   De hál' isten, a mi esetünkben ez nem jött össze. Mielőtt Harry közelebb férkőzhetett volna a lábaimhoz, és az ajkaimhoz érhetett volna, nevetve meglöktem a mellkasát, kibújva ezzel a testének takarásából.
- Oh, kicsi Sophie! Gyere csak ide!
- Nem! - nevettem.
  Elkapta a derekamat, és magához húzva a fülemhez hajolt. Meglepetten hallattam egy kis sikolyt mikor telt ajkait a fülem tövéhez nyomta. A vonzódás ami köztünk szikrázott, végig áramlott a testemen. Leginkább az alhasamban, éreztem a közelségét. Olyan érzéssel amit még nem éreztem. Ajkai szívogatták a bőrömet,  és nedves csókokat hagyott rajta.
- Gyere el velem a bálba! - harapott bele a fülembe.
- H-hova?
- A Szülők-Nevelők báljába. Sajnos nem tudtam időben párt találni magamnak. Nem mintha akartam volna, de kísérj el!
- Nem.
- Miért?
- Soroljam fel az okokat?
  Épp vissza akart szólni mikor megcsörrent a telefonom. Az a nagy hang erősség meglepetten taszította el tőlem Harryt. A sáros táskámért nyúltam, és kivettem belőle. Próbáltam úgy fordulni, hogy Ő ne lássa. Épp elég ember nevetett már, azon, hogy nincs telefonom.
- Eleanor! - üdvözlöm zavartan a Nevelő anyám.
- Ki az? - súgja a kócos.
  Épp elég hangosan ahozz, hogy a Nevelő anyám meghallja.
- Te Jó Ég! Louis!
- Ne-ne ne hívd! Kérlek Eleanor! - könyörgök.
- Oh ne már, ezt meg kell beszélnünk. Kicsim egy fiúval vagy! Ne már, hogy ilyenkor elüldözöl!
  Az kamaszok kilencven százalékának a szülei, elmebajt kapnak, ha a lányuk fiúzik. Meglepődött lennék ha a Nevelő szüleimet, is ebbe a kasztba sorolhatnám. Ők inkább a másik kasztba tartoznak. Megbolondulnak, mint a húsvéti nyuszik. Emlékszem 11.-ben volt, hogy egy huzamosabb ideig beszélgettem egy fiúval. A srác ezt is csak kényszerből tette. Bukásra állt fizikából.
- Nem, Ő nem fiú. Épp egy filmet nézek a szoba társammal!
  Az arcom pírba borul. Sosem hazudtam a Nevelő szüleimnek. És pont most, ez miatt a kócos, tapló miatt kell megtennem.
- Hazudsz! Sophie, te hazudsz egy fiúról!
- Nem!
- Hogy néz ki?
- Eleanor!
- Milyen a szeme? - kérdezget tovább.
- Jézusom! Eleanor!!
- Legalább jó segge van?
  A mellettem álló személy felnevettet, és felfelé görbítette a hüvelyk ujját. A szemeimet lesütöttem, és azon mesterkedtem, hogy hogyan tudnám elkergetni Eleanort. Hátat fordítottam a kócosnak, a vállam felett hátra néztem, ő pedig nézett engem. Egész kitartóan.
- Vissza hívhatlak? - kérdezem, de választ nem várva lerakom.
- Ez elég... érdekes volt. - nevetett zavartan.
- Most megyek!
  Kezeim közé kaptam a sáros, félig meddig megszáradt ruháimat, és kiiszkoltam az ajtón. A mellettem elhaladó fiúk megbámultak, majd utánam fütyültek. Látszik Ők is barlangba születtek, hogy nem tudják a tisztes modort egy lánnyal szembe.
   A zuhogó eső már csak szemerkélt. Úgy osontam ki a fiú kollégiumi épületből, mintha ide lettem volna sunyiba bérelve. Senki se vett rólam tudomást. A feketére festett fő bejáratnál, ácsorgott még pár diák, de ők se figyeltek fel rám.
- Hol a fenében voltál! - rótta rám Perrie, mikor beléptem a szobánkba.
- Azt hiszem a bátyádnál. - súgom félve.
- Lefeküdtetek?
- Mi?
- Sophie! - néz rám mérgesen.
- Nem ért hozzám. Esküszöm! - mondtam az igazat.
- Akkor?
- Belelöktek a pocsolyába. A kócos bátyád pedig ott volt, és elvitt az Ő szobájukba. - hadartam egy szuszra.
- Azt látom! - nézett végig rajtam - Azt a cipőd pedig dobd már ki!
  Nem vitatkozom azon, hogy Perrie, igen is hasonlít Harryre. Mindketten ki akarják dobni a cipőmet.
- De nincs másik!
- Nincs? - néz rám meghökkenve.
- Nincs. Szépen lemosom, bestoppolom a kiszakadt részeket, és woálá. Még egy - két évig hordható.
- Te most hülyéskedsz?
   Nemlegesen ráztam a fejemet. Megráztam a vállaimat, és újra tárcsáztam, a bezsongott Nevelő anyám számát.  Három csörgés után, lihegve vette fel a készüléket.
- Na végre! Azt hittem sose hívsz fel. - nevetett.
- Tudnál nekem egy alkalmi ruhát szerezni? - támadom le.
- Miért?
- Nektek is kell. Elmegyünk a Szülők-Nevelők báljára.
- Kicsim, tényleg?
- Igen. Pénteken reggel haza mehetünk, készülődni meg ilyenek.
- Csak nem az a fiú miatt megyünk el mégis? - kíváncsiskodik.
- Nem, nem. Egy fiú miatt se megyek!
- Oké-oké. - védekezett.
  Sóhajtva elköszönt, én pedig egy szeretlek kel búcsúztam. Perrie, érdekes felvont, szemekkel nézett rám. Megrebegtetve a pilláimat, néztem rá. Átható tekintetétől, valami megindult bennem.
- Jézusom, undorítóan viselkedtem a mai nap.
- Miért is?
- Sose viselkednék így. Én nem így szoktam viselkedni.
  Lehuppantam az ágyamra, az arcomat pedig a párnámba temettem. Fogalmam sem volt, hogy a Kócos, mit művel velem. Normál esetben nem viselkednék így. Ilyen, nem úgy mint én. Ott állt velem szemben, én pedig hazudtam, annak a nőnek aki felnevelt. Mikor ajkai a fülemet, és a nyakamat érintették, szorosan össze kellett zárnom a combjaimat. Számomra természet ellenes érzés fogott el.
- Azt hiszem én lefürdök!
  Perrie, csak rám mosolygott, de nem igazán figyelt rám, hisz' Zayn lekötötte őt az smseivel. Levettem a ruháimat, és beálltam a hideg zuhany alá. Meztelen testemre előbb hideg víz zúgott, amitől ordítottam egyet. Perrie kint felnevettet, én eddig ellazultam, hogy végre forró víz égeti a bőrömet. Többször mis átdörzsöltem magamat a víz alatt, a dinnye illatú samponommal. A csípőmnél a teremnél, az alhasamnál, és egy kicsit lejjebb, ezeken a részeken többször is áthaladtam. Hisz' Harry, forró óriás méretű tenyere itt érintett meg.
Oh az alhasamnál egy kicsit lejjebb, na ott nem.