2. fejezet

Itt a második fejezet!
Jó olvasást!

 Sophie Peazer szemszöge:


  Fejemet lehajtottam, arcomon a düh és az idegesség keveredett. Mindenki gúnyos mosollyal az arcán bámult rám. Idegesített, hogy ilyen lekezelőek. Az iskola poros kis falaihoz sem mernének hozzáérni, nehogy egy porszem menjen a körmük alá. Voltak olyan lányok - és lesznek is - akik nemsokkal a fenekük alatt hordták az iskolai talár szoknya részét. Undorító volt. A fiúk, akik csak füttyszóval illeték őket, és kacsingattak feléjük. Minden embernek megvolt a maga társasága. Magassarkú cipők és drágábbnál drágább csillogó ékszerek villogtak a lányokon. Vörösre festett rúzs, és kiló grammnyi alapozó, melyet a nap sem lenne képes leolvasztani az arcukról.
  Elmélázásomból egy apró kis kéz penderített ki. Eszemhez kapva, rájöttem, hogy még mindig a földön fekszem. Kottáim összekeveredve egymáson pihenve, vettek körül. Szemeim most rémületet, és meglepődöttséget árasztottak. Tekintetemet lassan emeltem fel az előttem álló lányra. Szőke haja lágyan omlott a vállára, csinosan körülölelve az arcát. Hófehér bőre, mely kiemelte az iskolai talárt, kék szemeit fekete smink fedte. Arcára kedves kis mosoly kúszott, szemeivel nagyokat pislogott rám. Kottáimat összeszedve, kezemet belecsúsztattam az Ő kezébe. A mosolya mely körbeölelte az arcát, lassan de biztosan átragadt az én arcomra is. Kezemet megszorítva felhúzott a földről. Bárki aki pillanatokkal ezelőtt gúnyos, és lenéző tekintettel nézett rám, most ide sem pillantott. Kérkedő pillantássokkal néztek ránk, az irigység amit a szőke hajú lány felé intéztek, megrémített.
- Te vagy Sophie Peazer?
 Hangja lágy komor baritonként ütötte meg a fülemet. Kellemes dallammal játszottak a szavai, melyeket kiejtett a száján. Hangja vízhangot vetett a fejem körül, pont a fülem mellett.
- I-igen. - dadogtam kétkedve.
- Oh remek. Én Perrie Edwards vagyok a szobatársad. - zárt hirtelen a karjaiba.
  Testem összerezzent. Számomra furcsa kis szeszélynek bizonyult ez a hirtelen odaadó kedvesség. Szemeim álmoskásan lehunytam, majd mélyet szippantottam a vanília illatból. A parfüm az orromba szállva, kellemsen ölelt körbe. Haja csiklandozta az arcomat. Olyan szorosan ölelt, hogy mozdulni sem tudtam. Tüdőmből a levegő lassan áramlott ki, majd mikor elengedett gyorsan, és hatalmasokat lélegeztem.
- Hu, hát nem ilyennek képzeltelek. Stréberebbnek. Olyannak aki szóba se állna velem, de te olyan kis cuki vagy, s és oh te jó ég de kedves arcod van. Már most csíplek kis csaj.
  Csak beszélt és beszélt. A hangja körbe-körbe járkált és mindenki füléhez oda szált. Perrie nagyon fecsegős lány, bár a nagy titkokat sosem tudná elmondani. Szőke haja lebegett a szélben, amikor kiléptünk az iskola udvarra. Tekintetemet össze vissza kapkodtam, még nem jártam itt. Igaz csak pár órája vagyok itt. Fecsegő, s viháncoló lányok csapatai illegették magukat a számukra "fes férfiaknak". Undorító volt, ahogyan az iskolai talár szoknyája a fenekük alatt hullámzott. Lábukat magasabbnál magasabb cipőbe akarták bújtatni, és megszegve az iskolai szabályt, fel is húzták azokat a cipőket. Ékszerekkel és kilónyi alapozóval - melyet a nap sem tudna leolvasztani - az arcukon illegették magukat. Szánalmasak. A fiúk iskolai talárban, mind egy helyre kullogott. Egy hatalmas asztal tetején üldögélve ültek, a többiek pedig körül vették Őket. Az egyik fiú áhítattal nézett Perriere, mikor csak pár méterre voltunk az asztaltól. Kreol bőre, és korom fekete haja volt. Szemei csokoládébarnában úsztak, és cukin voltak óriásiak. Az iskolai talár feszesen simult a testére, nyakkednője lazán lógott a nyakban. Tekintetét felém kapta. Szemöldökei ráncba szaladtak, felismert. Ő volt az. A fiú aki annak az idétlen bulinak az estéjén segített rajtam, aki egy meleg bő pulcsit adott nekem. Zayn, ha jól emlékszek ez volt a neve. A másik fiú aki  a hátának döntötte a hátát, most a vállával bökdöste. Széles vállai és izmos karjai, most a levegőbe emelkedett, és ujjaival valami jelet mutatott. Göndör - csupálni való - haja az égnek meredt. Kesze- kuszán állt a feje tetején. Zöld szemei melyek vadul villogtak, és össze vissza tekintettek, valamit keresett. Kék ingjének ujjai, feltűrve emelte ki izmos alkarját. Az ing félig kigombolva pihent, ezzel kimutatva a mellkasát, melyen madarak pihentek. Mint valami rossz ribanc, aki kiteszi  ami van. A gondolatot hevesen elkergettem. Nadrágja koromfekete volt, nem az iskolai talárja. A nadrág feszes volt. Nagyon feszes. Csábosan emelte ki hosszú izmos lábait. Mhh, egész jó combjai vannak. Majd az arca felém villant, mintha csak megérezné, hogy nézem. Zöld íriszei kutatóan bámulták az arcomat. Ch, a gazdag kis ficsúr aki fellökött. Az agyunk és a gondolataink mintha együtt ringatóznának, ajkain gúnyos lusta mosoly terült el. Bal szemét gyorsan lehunyta, rám kacsintott. Arcomra undorító grimasz kúszott. A göndör hajú fiú, hangosan felkacagott. Perrie a kezemet megragadva utat töve magának, előre tolakodott. Pont a két fiú felé. Lábaim földbe gyökerezett, nem akartam oda menni. Rémület cikázott a szemeimben. Perrie kedveskedő mosolya elvonta a figyelmemet és egy rántással tovább cibált. A göndör hajú fiú, értetlenül nézett rám, majd megölelte Perriet. Perrie boldogan viszonozta az ölelést, majd Zaynhez lépve megcsókolta Őt.
- Hello szépségem! - vigyorgott a képembe az egyik fiú.
  Undorodva löktem arrébb. A nagy csapat vihogása üvöltött a fülemben. Mindenki szót akart váltani a két fiúval. Perrie gondoskodó ölelésébe zárta a kreol bőrű fiút. Mindenki hirtelen fejezte be a hangoskodást. Cipők kopogása hallatszott a hátam mögött. Mindenki arrébb állt. Mikor megfordultam, három szőke lányt láttam közeledni. Táskájuk a karjukban pihent. Ajkukon rózsaszín zselé volt, már majdnem lefolyt róluk. Szemük egyenesen előre bámult, és nem rezdült. Lábukkal egyszerre léptek, cipőjük egyszerre koppant. Hajuk a hátukon és a vállukon pihent.
- Szia Harry. - nyávogta.
- Khm, Caroline. - vetett rá kínos mosolyt, a göndör hajú fiú.
  Perrie hozzám sietve átkarolta a karomat majd elrángatott oda ahol ő ült. Ujjai a karomba mélyedve, dühösen pillantott a szőke lányhármasra.
- Idióta kurvák. Mit kelletik magukat. - morgott a fülembe.
- Nyugi szívem, Harry tudja mit csinál. Amúgy sem fog össze jönni vele, az apátok miatt.
  Perrie arcán a megkönnyebbülés viharosan száguldott át.
- Igazad van.
- Szia Mazsola! - mosolygott rám Zayn.
- Izé, Hello! - vigyorogtam kínosan.
- Ti ismeritek egymást?
- Pezz emlékszel, hogy volt egy lány a bulin? Akinek segítettem?
- Jah, persze.
- Ő volt az. - mutatott rám.
  Mosoly kúszott az arcomra, de Perrie vigyorgása nagyobb volt. Zayn arcán is egy féloldalas mosoly terült el. Szemeimet lustán mozgattam ide oda. Mikor körbenéztem láttam, hogy már senki sem állt körülöttünk. Mindenki elment. A magas göndör hajú fiú pont mögöttem állt. Egy fejjel magasabb volt mint én, talán kettő, ha nem több. Ha megfordulnék, az arcom épp a kulcscsontját súrolná. Ajkaim elnyíltak, idegesség futott végig a gerincemen. Zayn, komor pillantást vetett a mögöttem álló fiúra, majd felém pillantott és a tekintete meglágyult. Perrie idegesen szorongatta Zayn felkarját.
  Két erős, és hatalmas tenyeret éreztem a derekamon. Meleg lehelete csiklandozta a nyakam hajlatát. Két duzzadt ajak nyomódott a fülemnek, majd egy ágyék a fenekemnek. Szemeim hatalmasra tágultak, a düh azonnal felülkerekedett a meglepődöttségemen. Percek teltek el, vagy csak pillanatok. De a testem megmerevedett. Kezeim remegtek. Lehunytam a szemeim, majd ajkaim közül kipréseltem egy nagy sóhajt. Megfordultam. Vadító zöld szemekkel találtam szembe magam. A vágy ott égett bennük.
  Jobb kezemmel megmarkoltam a nadrágon keresztül. Ujjaim erősen szorították. Kínos helyzet volt, de senki sem kezelhet így egy nőt. Még ha csak szolidan érintett is. Szemeiben a vágy és a fájdalom keveredett. Ajkait a fogai közé szívva erősen harapdálta. Fájdalom cikázott át a testén. Ujjaim szorításán nem akartam lazítani. Zayn és Perrie mögöttem elengedett egy halk kuncogást.
- Most jól figyelj rám. Csak egyszer mondom el. Nem vagyok az olcsó kis fruskáid listáján az egyik. Nem fogod a nevemet strigulaként áthúzni. És ne merj hozzám érni. Azt hiszed mindent megtehetsz? Ki vagy te? Csinos mosoly, és gazdag szülők? Ezzel nem érsz el semmit. Nem fenyegetlek, de ha hozzám mersz érni vagy csak hozzám szólni, az ujjaim erősebbek is tudnak lenni. Remélem érthető voltam. Ugye?
  Ujjaimat kiegyenesítve, elengedtem Őt. Kezeivel oda kapott majd összerogyva nyöszörgött. Ajkaimon győztes mosoly villogott. A táskámat magamhoz kapva a mosdóba igyekeztem. Le kell mosnom a tenyeremet.
  A nap további részében unalmasan nézegettem körbe. Az órákon készségesen jelentkeztem ha tudtam valamit. Az utolsó órám nem volt más mint történelem. Nem  éppen remekeltem benne. Abban a hitben élve, hogy az első történelem órámon nem kell felelnem vagy egyéb dolgot tennem. A történelem terembe belépve üres hely után kutattam. Körbe pásztáztam az osztályt. Majd Zayn keze hirtelen rebbent fel, majd integetni kezdett. Arcomon egy mosollyal indultam meg Zayn felé.
- Szar vagyok töriből, ne kérdezz semmit. - suttogta.
  A kuncogásomra, ami nem éppen volt halk, mindenki felénk kapta a fejét. Mr. Zara, a történelem tanár pár perc késéssel lépett a terembe. Komor hangja sistergett a levegőben. Komor fekete öltönyt és hófehér inget viselt. Pamut kabátja karizmatikusan ölelte körbe a testét. Haja szanaszét állt, majd egy kézsimítással rendezte a vonásait. Komor pillantásaival illette az osztályt, majd egy "Jó  Tanévet Újoncok!" mondattal írni kezdett a táblára. A mellettem helyet foglaló Zayn, értetlen fejjel bámulta a táblát, és szorgos kisgyerek módjára jegyzetelni kezdett. Hátha megért valamit. Szórakoztató látvány volt. Az óra többi része unalmasan telt volna, ha a kiadott órai munka értelmet is nyert volna. Zayn és én öt percig tanakodtunk a fogalmazásunk címének címéről. Érdekfeszítő volt.
  Az óra végeztével, ami történelmileg is unalmas volt, Zayn-el az oldalamon kullogtunk Perrie keresésére. Az órarendemet tanulmányozva rájöttem, hogy van egy kémia szakképzés. Sosem hallottam még ilyenről, így elköszönve a "Zerrie" párostól elindultam a kémia laborba. A tanterembe beérve nem sok diák lézengett, éppen egy üres padba akartam beülni mikor a tanár rám szólt, hogy ez a szakkör páros munka. Értetlenül néztem rám, majd kedves hangon intett egy szabad pad felé, ahol egy nem kívánt személy ült.
- Miss Peazer, foglaljon helyet Mr. Styles mellett.
  Szemeimet a düh, és az idegesség húzta össze. Lépteimet minél lassabban vezettem oda hozzá, gondoltam húzom az órát. De sajnos lejárt az időm, kímélettel de leültem mellé. A széket az asztal legszélére húztam. Harry megfogva a székem lábát, és nagyon közel húzott magához. Izmos karja nekem nyomódott. Hatalmas mellkasa oldalról biztosan eltakart. Zöld szemeiben a düh, és a mosoly keveredett. Ajkai duzzadtak voltak, és csókolni valók.
- Jézusom, Sophie bolond vagy? - szidtam magam gondolatban.
- Örömmel mondanám, hogy szorongass meg még egyszer. - suttogta a fülembe - Ha gyengédebb lennél talán élvezném is. - ajkába harapva kacsintott.
  Jézusom ez egy elcsépelt alkonyat jelenet.