29. fejezet

 Itt a 29. - az-az az utolsó fejezet. Már csak az epilógus van
vissza. Mint a Chain Reaction utolsó része.
A hétvégén fel fog kerülni a következő történet.
Jó olvasást!

Harry Styles szemszöge:

- Le akarok feküdni veled!
  Számtalanszor futott át az agyamon ez a mondat, pont az ő szájából. Megfogalmazni sem tudom, hányféle képen, képzeltem el ezt, Ahogyan hátra döntöm, ő pedig halkan sóhajt. Ahogyan a kis kezeit a hátamra tapasztja, amint belekarmol. Már a gondolattól eszemet tudom veszteni.
- Én is le akarok veled feküdni! - küldök felé egy biztató mosolyt.
  Elpirul. Össze húzza magán, a kis vajszínű mellényét. Haja az arcába hullik, mikor lehajtja a fejét.
- Bár nehezen fog menni, ha csak ott állsz! - vigyorgok pimaszul.
- Izé..Én..
- Nem mondom, hogy nem fog fájni! De teszek róla, hogy elviselhetőbb legyen, Babe!
  Zavart érzek, mikor félénken elindul felém. Jobb lenne h elfutna, és ne akarná tudni mit gondolok most róla. Annyi minden fut át a fejben. Agyrázkódást kapok attól, hogy szexelni fog velem. Elsőnek.
   Derekára kulcsoltam a kezemet, és a mellkasomra vontam. Ajkaimat a homlokára nyomtam, szorosabban öleltem magamhoz. Fejemet a nyakába nyomtam. Beszívtam az illatát, mielőtt belecsókoltam a puha bőrébe. Nyelvemmel végig nyaltam a nyakának keskeny ívét, apró kezeit a felkaromba nyomta. Hátra dőltem az eldöntött hátsó ülésre, ezzel a mellkasomra vonva őt. Combjai a csípőm két oldalát fogták közre.
- Mhh, szeretnél valamit? - kuncogtam.
  Félénken hajolt közelebb, hogy egy szűzies csókot adjon. Felemeltem a fejemet, hogy elmélyítsem a csókot. A hátára löktem rámásztam, nem nehezedtem rá, a könyökeimmel tartottam magam. Hosszú haja elterült a feje körül, ujjaimmal birizgáltam a rakoncátlan göndör tincseit. Az orromat, hozzá dörgöltem az övéhez, mielőtt csókolni kezdtem volna. Csak csókolóztunk, tudtam ezzel el fogom lazítani. Éreztem amint a mellkasa megfeszül, mikor a combjaira tévedtek a kezeim. Megrándult, ágyéka az enyémnek nyomta. Felmorrantam.
- Azt szeretném ha jól éreznéd magad! - mormoltam - Relax, Babe! - dörgöltem az arcomat az övéhez.
- M-megpróbálom! - sutyorogta.
- Mit? - incselkedtem vele.
- Ho-hogy lazítok. - suttogta hadarva.
- Akkor inkább nem mondom el, hogy mik futnak át z agyamon, azzal kapcsolatban, hogy szexelni fogsz velem.
- Miért mik?
- Biztos tudni akarod?
  Megint elpirult. Arca babarózsaszínből pipacs  vörösre váltott. A fülét harapdáltam. Nyalogattam a nyakát, és csókolóztunk.
- Ezt vegyük le, jó? - böktem a felsőjére.
- Vedd le a tiedet is! - húzgálj az én felsőmet.
- Előbb te, Babe!
  Kezeimet lesimítom a derekára, fejjeleb tűröm a vékony felsőjét, a puha fehér bőre megőrjít. Késztetést érzek arra, hogy harapjam, addig amíg azért nem könyörög, hogy abba hagyjam. Megállok a melltartója korcánál, egyszerű fehér melltartó piros mintákkal, csipkés pántokkal.
- Hú, ha nő lennék bomlanék az ilyen melltartótér!
- Te idióta! - lök mellkason.
- Csókolj meg!
  Azt hiszem ezt nem kell kétszer kérnem tőle. Felém billenti a fejét, ajkain egy heves, érzéki csókban tapadtak egymáshoz. Elhajoltam tőle, hogy levegyem a felsőjét. Azonnal vissza hajoltam hozzá. Tudtam, hogy szereti ha csókolózunk. Bele túrt a hajamba, utána pedig a derekamra simítva, bebújtatta a kezét a felsőm alá. Lágyan cirógatta a hátamat. Ajkait a nyakam bőréhez nyomta puha telt ajkait. Fogai közé vette a bőrömet, és szívni kezdte.
- Vedd le a felsőmet!
- Most? - kérdezi dadogva.
   Át bújtatja a sötét felsőmet a fejemen. Ujjaival végig szánt a mellkasomon lévő tetoválásokon. A nyakába bújva, egyenletes ritmusban dörgölöm hozzá magam. Lábai széjjelebb nyitotta, több helyet adva annak, hogy jobban hozzá férjek. Erőteljesebb sóhajokkal, hátra vetette a fejét. Combjaival átölelve, szorosan tartott magához. Megfeszítettem a combjaimat, minden egyes lökésnél. A nadrágom feszült rajtam, kényelmetlen érzést adva. Arról nem is beszélve, hogy a Sophiehoz való dörgölőzés miatt, menten orgazmusom lesz.
- Annyira le akarom tépni rólad a ruháidat! - csókolgatom a melleit.
- Jézusom! - nyöszörög.
- Jól fogod magad érezni. Látni akarom majd az arcodat, mikor körém élvezel!
  Kigombolom a nadrágját, lehúzom a sliccét, a bugyija égszínkék színű, teljesen el üt a melltartója színétől. Letolom a lábain a nadrágot, utána pedig a bugyit is. Kipattintom a melltartóját. Jézusom, álmaim nője pucéran fekszik alattam!
  Lassan csókolom végig a hasát, a melleit, a mellbimbóit, egyenesen a lábai közé haladva. Megérintettem őt a nyelvemmel. Felsikított, a háta ívbe feszült, engem pedig felőrölt a vágy. Feltoltam két ujjaimat, és belülről masszíroztam. Próbálta össze zárni a lábait, de nem engedtem neki. Végig nyalok rajta, az arcomat pedig szorosabban nyomom hozzá.
- Harry, kérlek! - nyöszörögve könyörgött - Ne hagyd abba! - markolta a hajamat.
  Pillanatokon belül az ajkaimra élvezett. Csábosan néztem rá, majd lenyaltam a számat.
- Vetkőzz le! - utasít.
  Lerúgom magamról a nadrágomat, és a boxeremet is. A tarkómra tapasztja a kezét, csókolózunk. Másik kezével az ágyékom felé halad. El akarok húzódni, nem akarom, hogy azon idegeskedjen, jól csinálja e. Mégis félve érintett meg. Körém fonta a kis ujjait, a csuklóját pedig fel-le mozgatja. Csak egy pillanatig élvezem azt amit velem művel, de már nem bírom. Ellököm a kezét, és az ajkainak esem.
- Készen állsz? - motyogom az ajkába.
- Azt hiszem.
  Lassan dörzsölöm magam hozzá, érzem mennyire készen áll arra, hogy a magamévá tegyem. Megcsókolom, mielőtt óvatosan belé nyomulok. Felszisszen. Mikor már teljesen benne vagyok, combjait magam köré fonom. Össze szorítja a szemeit, és kényelmetlenül mocorog. Előre, hátra kezdem mozgatni a csípőmet. Óvatos vagyok, hisz hallom, amint felmordul, a fájó mozdulataimra.
- Harry...
- Annyira jó vagy! Sophie, szeretlek! - motyogom.
- Oh... - csíp arcon - Én is szeretlek.
  Erősebben lököm magam előre, mire felsikít. Derekamra kulcsolja a lábait, szorosabban magához nyomva. Éreztem, hogy nem kell sok és elélvezek. Gyorsabb iramot vettem fel, a teljes kielégülésünk elérése érdekében. Hallottam a fülemben a sikolyát, pont azután, hogy belé élveztem. Belemarkolt a vállaimba, és a nyakamba harapott.
- Szeretlek. - cirógatta az arcomat.
- Baszki. - suttogtam.
  Szaporán vettem a levegőt, képtelen voltam elhinni, hogy szexeltünk.
- Szeretlek. - hajolok hozzá, hogy megcsókoljam.

28. fejezet

Itt a következő fejezet.
Még egy rész van vissza plusz az epilógus!
Jó olvasást! :)

               

Sophie Peazer szemszöge:

  Reggel arra ébredtem, hogy megint olyan átlagosan fog folytatódni a reggelem. Megszokottan a jobb oldalamra fordulok, és pár pillanatig, még vissza bóbiskolok. Megvárom míg a telefonom, pontban 8:30-kor megcsörren. Monoton menetként, felöltöznék, az iskolai talárba, a vállamra csapnám a táskásmat, és loholnék a első órámra.
  Ehelyett  a mellettem, hangosan horkoló Kócost figyeltem. A mellkasán elhelyezkedő, zöld, fonott karkötőt birizgáltam.
- Kell? - morogja.
- Túl fiús! - húzom a számat.
- Szeretném ha velem töltenéd ezt a napot.
  Meg akartam szólalni, de rám gördült, mutató ujjával pedig megállított a beszédben.
- Ne ellenkezz. Én.. Én csak meg akarom mutatni, hogy hülyeség volt időt kérned. Meg akarom mutatni, hogy beleillesz a világomba. Még ha ezt te nem akarod belátni.
  Oldalra döntött fejjel figyeltem őt, annyira nemet akartam mondani neki. Nemet mondani neki, és arra ösztökélni, hogy maradjunk itt a szobában, és nézzük végig az alkonyat részeket. Bár tudtam, hogy erre nemet fog mondani. Sőt fel is fog háborodni.
  Még is valamilyen oknál fogva, vele akartam tölteni a napomat. Mint két ismeretlen, akik felfedezik egymás, különös rezzenéseit.
- Szeretném veled tölteni a napot.
- Ugye tudod, hogy lógni fogsz z óráidról?
- Arh, ne is mond! Szörnyen érzem magam miatta.Sose lógtam még! - sütöttem le a szemeimet.
- Átöltözök, s mehetünk.
   Bátortalan csókkal hagyott magamra, mondván, nem bírná végig nézni, amint átöltözöm. Késztetést éreztem arra, hogy át kutassam, Perrie szekrényét, amiben volt némi alkalmasabb ruha, a lógjunk a suliból, és randizzunk a sráccal napokra. Mégis egy lazább kis ruhát választotta,, egy csíkos farmerrel. Hozzá pedig azt a pulcsit húztam fel, amit még Zayn adott nekem, a legelső találkozásunknál. Amikor Harry részeg volt, és rám szólt, hogy a pulcsija rajtam van.
   Izgatott kamasz énem, lelkes buzgósága miatt, írtam egy üzenetet Eleanornak.
- Itt vagyok! - lép be.
- Kopogni nem akarsz? - rontok rá.
- Bocs, babe! - ránt vállat - Nem vagyok udvarias kedvemben.
- Netán sietsz valahova? - incselkedek.
- Ne akard, hogy a vállamra dobva, cipeljelek! - fenyeget.
  Kuncogva a keze alá bújok, átölelem a derekát, beszívom a kellemesen friss illatát.
- Le tusoltál? - kérdezem.
- Figyelj Sophie, kérlek ne lepődj meg, de nekem is vannak emberi szokásaim! - csíp arcon.
  Szorosan össze ölelkezve, kisurrantunk a King's College f kapuján. A hátunk mögé pillantva, nem e vett észre valaki minket. A kocsiban bekapcsoltam a biztonsági övemet, és Harry felé fordultam. Pimasz mosoly játszadozott az ajkain, amitől meg tudtam bolondulni.
- Haza viszlek!
- Mi?
- Kb tizenhat kilométerre vagyunk onnan ahonnan lakunk. - magyarázta.
- Azt hittem Londonban laktok.
- Ne szívesen lakok az apámmal. Inkább anyás gyerek vagyok. - nevet önfeledten.
  Az út felét szótlanul tettük meg. Szótlanul, hangtalan vigyorral érintettük meg a másikat. A combomat, a csípőmet, csipkedte a hosszú ujjaival, hol pedig össze fűzte a kezünket. Azt hiszem minden oldalát kedvelem Harrynek. Bár a romantikus énje, kicsit kellemetlen helyzetbe tud hozni.
- Megállhatunk egy benzinkútnál, ha szeretnél. - pillant rám egy piros lámpánál.
- Az jó lenne. Szeretnék inni egy kávét!
- Mindent amit, akarsz babe!
  A benzin kúton bevásároltunk. Kávét, csokit, cukorkákat, és papír zsebkendőt. Kissé hosszabb ideig tartott lebeszélnem Harryt arról, hogy ne vegyen óvszert, se síkosítót.  A  pult mögött álló srác, érdekes hangokkal nézte a szenvedésünket, addig a pillanatig, míg Harry rá nem mordult.
- Az a srác megbámult téged! - morog.
- Te is megszoktál bámulni! - értetlenkedek.
- Nekem szabad, annak a kis kukacnak nem!
  Morogva tovább hajtottunk, a már kevésbé hosszúnak tűnő úton. Rá simítottam a tenyeremet a combjára, nyugtatás képen. Fel mordult. Néha rám pillantott, csábosan elmosolyodott. De nem szólalt meg.
- Merre megyünk? - kérdezem mikor már elhagytuk a Holmes Chapel táblát, ami öt kilométert mutatott.
- Csak teszünk egy kis kitérőt. - kuncog.
- Harry mire készülsz? - kezdek kételkedni. Mibe akar belekeverni?
- Bízol bennem?
- Nem! Természetesen nem! - nevetek kínosan.
- Ez elszomorító! - cuppog felém fordulva.
- Az utat nézd, te féleszű!
  Párszor elfordultunk jobbra, de kétszer balra is lefordultunk. Kacskaringós, töredezett szélű betonozott út, jelezte merre van a helyes irány. Hatalmasra nőtt zöld fák, magaslatba nyúló zöld fű, zöld egybefolyt hullámként hasított el mellettünk. Az égen, bíbor színbe ütközött a lemenő nap, én pedig kezdtem félni ez ismeretlen környékről. Kétlem, hogy Harry, a nagy gazban született, illetve nőtt volna fel.
- Mindjárt ott vagyunk! Ne szard össze magad! - szorít egyet a térdemen.
- Szerelmes vagyok a kedvességedbe! - nézek rá, komoly tekintettel, de egy elfojtott mosollyal.
- Ma itt töltjük az esténket. Kétlem, hogy vissza találnék a főútra.
- Mi van?
- Van paplan a kocsiba, az ülések pedig hátra dönthetőek.
- Mink hoztál ide? Csak azért, hogy kipróbáld milyen kocsiban aludni?
- Megszerettem volna mutatni, milyen a naplemente Londonon kívül.
- Oh, már azt hittem, hogy a töltsem veled a napot, csak az autókázásból fog el telni. - rázom a fejem.
  Harry szótlanul megfordul a kocsival, én pedig lenyűgözve bámulom, amint a nap a délutáni fényében forog. Kikapcsoltam a biztonsági övemet, és kiszálltam a kocsiból. Egy magasabb szikla felén álltunk. A peremét egy vastag, fémkerítés szegélyezte, biztosítva tartva, attól senki nem fog legurulni.
  Kínomban felnevettem. Olyan abszurdnak tűnt az egész. Képtelen voltam elhinni, hogy itt vagyok. Csak azért mert valaki bizonyítani akar nekem. A vállam fölött hátra néztem, Harry a pokrócokkal ügyködött, miután hátra döntötte a kocsi hátsó ülését. Hideg levegő súrolta a karomat, ami megnyugtató bizsergést adott.
- Tetszik?
- Hogy tetszik? - fordulok felé - Sose akarok innen elmenni!
  Hátra hajtom a fejemet, bele túrok a hajamba, felszabadult érzés járja át a testemet. Érzem a tekintetét a hátamon, le egészen a csípőmig. Majd fel vissza. A hideg levegő ellenére is, felrobbanok a melegtől. Ég az arcom, az gyomrom görcsbe rándul, és forróság árad szét a testemben. Zavartsággal az arcomon, az ujjaimat birizgálva felé fordulok. Lassan közelebb lépek hozzá de csak pár lépést. Kíváncsi tekintete, még inkább zavarba hoz.
- Le akarok feküdni veled!

27. fejezet

Megérkezett a következő fejezet! Lassan a blog végéhez érünk.
Már csak két rész és az epilógus van hátra.
A fejemben már megvan a következő történet,
így majd azt fogom írni.
Addig is jó olvasást!              

Sophie Peazer szemszöge:

  Hétfőn reggel, egy forró kávéval a kezemben, nyavalyogtam, hogy nem tudom betolni a bőröndömet a kollégiumi szobám ajtaján. A portás bácsi pedig azzal volt elfoglalva, hogy az új tanárnő, Miss Dorissal flörtölgetett.

  Leraktam a kávémat Perrie íróasztalára, majd berángattam a bőröndömet. Kifújva az eddigi bent tartott levegőmet, hátra estem az ágyamon. Az őskori rugó, nyikorogtak alattam. Az ágynemű frissen volt mosva, barack illata volt.

- Áh, Sophie! - lép be Ginger.

- Szia!

  Ginger a hétvége alatt befestette, barnás-vörösre a haját, és ha jl láttam hosszabbítása is volt. Ginger a nyávogása, és a pletykálkodási szokása ellenére, kedves lány.

- Ha talán Perriet keresed, csak kedden jön vissza.

- Tulajdonképpen, neked akartam köszönni. Meg öhm beszélni is...

- B-beszélni? - fordulok felé dadogva.

- Harryről! - bólint.

  Felmorranok. Kényes téma.

- Tudom, hogy időt kértél tőle! Ezt meg is értem. És szerintem mind a ketten tudjuk, hogy Harry meg kora, egy farok tud lenni. - nevet fel - De látom, amint rád néz. És csak arra akarlak rávenni, hogy ne nemet mondj neki!

- Oh... - akad el a lélegzetem.

- Na puszi, Csajszi!

  A legkomolyabb beszélgetést, és tanácsot, a legváratlanabb embertől kapod. Nos, azt hiszem, Ginger nagyon meglepő személy volt. Felraktam a telefonomat a töltőre, és bekapcsoltam, egy pörgősebb számot. Ami számomra ismeretlen volt. Kipakoltam a szekrénybe az, erre a hétre becsomagolt ruháimat. Kipakoltam a tankönyveimet, és rendet raktam az író asztalomon. Leültem az asztalhoz, és megcsináltam a leckémet, amivel el voltam maradva.

  Délben a menza felé tartva, rengeteg ember köszönt nekem. Volt aki csak oda intett, de volt aki mellém lépve köszön is, mielőtt az útjára ment volna.

- Miért köszön nekem mindenki? - kérdezem Jesyt.

- Talán mert te vagy az a lány!

- Nem értelek. - rázom a fejem.

- Te vagy A lány! Nagy A-val. Elcsavartad Harry fejét. Mióta itt vagy, egy lány sem pletykélta el, hogy dugtak. - löki nekem a csípőjét.

- Elcsavartam Harry fejét?

  Egy bájgúnár, öntelt vigyor terült el az arcomon. Szorosabban vontam a mellkasomhoz, a tankönyvemet, és megrántottam a táskám vállpántját. A nagy vigyorgásban, nem néztem a lábam elé. Majdnem orra estem

- Szerencsétlen vagy! - találtam szembe magam, Andyvel.

- Szia! - habogtam.

- Arra gondoltam, hogy... Izé, megint elmehetnénk fánkozni vagy, valahova vacsorázni?

  Az ujjam köré tekertem egy tincsemet, és elpirultam. Nem olyan, lányos, meghalok mert rám nézett pirulás  volt. Olyan inkább, hogy bocs, de azt hittem Harry jön ide. Nos amennyire Harry nagyon fiú volt, én nagyon lányos, sokkal lányosabb, mint amilyen lenni akartam.

- Nem megy veled sehova! Kopj le, Rómeó! - válaszolna helyettem.

- Hé, bocs haver nem hozzád szóltam! - védekezik Andy.

- Bocs, haver, de  csajomon lógsz! - morog nyugodtan.

- Izé..., majd beszélünk! - kedveskedek.

  Dühvel teli tekintettel nézek a mögöttem álló Kócosra.

- Egy hétig nem csüngök rajtad, és mindenki rád mászik! Bosszantó seggfejek! - ránt magához.

  Meg se merek szólalni. Harry burkolt bókjaitól, jobban elpirulok, mint Andy zavart dadogásától. Bele csókol a nyakamba, és a terem elé kísér, ahol órám lesz. 

- Harry!

- Most nem édes! - nyom megint csókot  a bőrömre.

- De nem erre lesz az órám! - dadogom.

- Lesz egy karácsonyi bál... és azt akarom, hogy elgyere velem!

- Ez parancs volt, Styles?

- Vedd aminek akarod! - ránt vállat - Én csak aznap veled akarlak lenni, és bámulni, amint egy nyálas, habos-babos ruhában vagy!

- Nem szeretem a habos-babos ruhákat! - háborodok fel, az általánosításán.

- Szóval eljössz velem?

- A fenéket, te segg! - fordulok sarkon, ezzel otthagyva.

  MI a fenéket képzel ez magról? Kedvesen oda jön, dominálja a romantikus énjét, aztán megint egy seggként bánik velem. Azt hiszem pont ezért, akarok egy kis időt nélküle. Barna létére, néha nagyon szőke tudott lenni. Azt hiszi, ha kedveskedik, majd megpuhul a szívem. Oké a szívem eleve megpuhul, ha ott van, de neki erről nem kell  tudnia.

- Most már beismered? - ül le mellém Jesy.

- Te mit keresel itt?

- Haha, cica, együtt van matekunk. Csak mivel te stréber vagy, és legeslegelől ülsz, én meg legesleghátul.

- Tényleg stréber vagyok?

- Perrie szavaival élve, van aki dugná a strébereket. Szerintem magára gondolt! - nevet.

  Kuncogva a tanárra pillantok, aki a helyes megoldást írja a táblára. Rohamosan telik el az első négy órám, az utolsó két órám tesi, de azt ellógom. Lassan lopakodva osonok a kollégiumi épületbe, vissza a szobámba. Fura lesz Perrie nélkül.

- Mióta van neked ilyen fehérneműd?

- Mi a fenét keresel te itt?

  Felháborodottan nézek Harryre, aki még a kék fehérneműmet tartja az ujjai között. Persze csak az után rontok neki, miután a sikításom abba maradt, és nem remegek az ijedtségtő. Nagy léptekkel rohanok felé, rácsapok a mellkasára, de ő csak nevet rajtam. Kipirult arccal hadonászok előtte, próbálva megszerezni a fehérneműmet. Jó pár centis magasságát kihasználva, a fejem felett lengeti a kéknél is kékebb melltartót. A fejem olyan piros lehet mint, egy paradicsom. Szép piros, lassan már vörös.

- Tényleg nem jössz el velem? - húz a mellkasára.

- Nem tudom. - ficánkolok.

 Az ágyam felé lépkedünk. Mielőtt az ágyra zuhannánk, megcsókol. Lassan, kerek egy hete nem csókolóztunk. És most olyan felszabadultnak éreztem magam. Körbe ölelt a karjaival, szorosan tartva magához. Még akkor se hagytuk abba a csókolózást, mikor a hátára fordult, és az alhasára ültetett. Felülve, csak csókolóztunk.

- Ezzel semmit sem oldasz meg! - motyogom, miközben a nyakamat csókolja.

- Kérlek, csak annyit hagy, hogy reggelig itt legyek. Reggeltől megint utálhatsz adok neked időt, csak kérlek! - nézett rám.

  Bele túrtam a hajába, magamhoz húztam. Csókolóztunk, hátra dőltünk az ágyamon, és csókolóztunk. Forró tenyere égette a bőrömet, de nem lépett tovább, csak csókolt. Hol az ajkaimon, hol a nyakam két oldalát. Amikor félálomban egymáshoz bújva próbáltunk aludni, de a lopott csókok miatt nem aludtunk el. Csak simogattuk egymást.

  Nem szeretem Harryt, amikor ilyen, pont akkor mikor haragudni akarok rá.

  De attól még szeretem. Igen szeretem ezt a kis, Kócost!