26. fejezet

  Itt a következő rész!
  Jó olvasást!

                         

Sophie Peazer szemszöge:

- Mész valahova?
  Felsikítottam. Péntek délután, épp a zuhany alatt álltam. A Gemmaval való találkozómra készültem. És annak érdekében, hogy ne legyek igénytelen, megfürödtem.
  Öt persze se állhattam a zuhany kabin alatt, a hajamat mosva, és egy Demi Lovato számot dúdolva, mikor egy haragos tekintet megzavart. A dúdolás közben nem hallottam, amint a szoba ajtó nyikorog. Arra pedig péntek délután egy hűs fürdő közben sem, gondoltam volna, hogy a Kócos rám nyit. Miközben meztelen vagyok. És a vastag pamut törülközőm, pedig az ajtón lóg.
- Te elmebeteg álltat! - rántom magam elé a zuhany függönyt.
- Mész valahova? - dörmögi.
  Büdös volt a lehelete. Alkohol szagú.
- Részeg vagy? - hajolok közelebb hozzá.
- Nem!
  Megbököm a kisujjammal, megtántorodik. Szóval részeg.
- Mond meg hová mész! - lép be mellém a zuhanyba.
- Menj innen! - sipákolok.
  Haragosan néz rám. Én is haragosan nézek vissza rá. Megint neki lök a falnak, de most gyengédebben mint a múltkor. Beleszuszogott az arcomba, alkoholtól mámoros lehelete égette a bőrömet. Felfordult a gyomrom.
- Joshal mész el? - morgott tovább, de még a lábán sem tudott megállni.
- Arhg, Zaynek igaza volt, részegen olyan vagy mintha menstruálnál! - lököm el, így a seggére esik.
- Nem menstruálok! - dadogja.
  Magamhoz szorítva a zuhanyfüggönyt, próbáltam elérni az ajtón lógó, pamut törölközőmet. Hál' istennek az ajtó nyitva volt félig, így az ujjaim hegyével könnyebb volt belekapnom. Rohamos sebességgel tekertem magam köré, próbálva eltakarni magam Harry, zavaros tekintetétől.
- Láttam a melleidet! - kuncog magába.
  Döcögős léptekkel oda billeg hozzám, körém fonja a karjait. Az alkohol sem képes elnyomni a bódító illatát. Csapzott haja a számba kerül, miután az arcát a nyakamhoz dörgölné. Morog egy kicsit, és szorít a fogásán.
- Harry! - sóhajtom.
- Csak annyit mondj, hogy nem engeded meg, hogy hozzád érjen! - dugja a nyelvét a fülembe.
- Miről beszélsz?
- Részeg vagyok! - nevet - De tudom, hogy Joshal mész valahova. Különben nem csípnéd így ki magad, mint egy...
- Mint egy mi? - kétkedő a hangom, és durva.
- Mintha nem akarnál engem. Nekem sose csípted ki magad! - morog.
- Oh Istenem! Te boxerban járó kisgyerek vagy! Gyerekes, ostoba!
  Még mindig kuncog, de csak azt hajtogatja, hogy boxerban járó gyerek. Forró lehelete a nyakamba tődul, és ettől nem tudok gondolkodni.
- Leveszed a törülköződ?
- Nem! - lépek el tőle.
- Vedd le! Vagy...
- Te most fenyegetsz?
- Vagy nem mehetsz sehova!
- Megböklek a kisujjammal és eldőlsz! - kiáltom elfúlva.
- Az csak egy gyenge pillanatom volt! - ingatja a fejét.
  A részeg Harry nagyon primitív. Na meg persze féltékeny. Sarkon fordulva az ágyon heverő ruháimhoz léptem. Talpam vizes nyomott hagyott a parkettán. Óvatosan dugtam át a bal lábamat az alsóneműmön, épp haladtam volna felfelé, mikor Harry tapsolva megszólalt. Összerezzentem.
- Láttam a fenekedet! - kuncog.
  Elpirulok, lehajtom a fejemet. Ne tudom hova nézhetnék. Nem akarom tovább hallgatni Harry, részeg mocskos szavait, hogy melyik testrészemet látta, melyiket nem. Hátat fordítottam neki, annyira dühös lettem. Igen a részeg Harry, provokálja a dühömet is. Szinte lángolt az arcom.
- És ha azt mondom, megengedem, hogy Josh hozzám érjen? - csapok alá.
  Megvillannak a szemei.
- Kap engedményt! - nyel nagyot - Ha megfogja a kezedet öt másodpercig, azért, még nem töröm be az orrát. - bólogat elszántan.
- Nem fogok vele találkozni! - suttogom.
- Mi? - néz rám.
- Épp haragban vagyunk, és Perrie meg a lányok feldobták az ötletet, hogy Gemma remek megoldás lenne. Arra, hogy...
- Gemma? A nővérem Gemma?
- Igen, épp egy "Sírok Harry miatt, és most utálni fogjuk" csajos estét tartunk.
- Sírsz miattam?
- Tudnod kellene. Még mindig azon az elven vagyok, csak egy kis idő kell. És ha folyton ott vagy körülöttem mint egy újszülött kiscica, akkor csak megfulladok tőled! - fakadok ki.
  Nem akarok bőgni, de már a szélén állok. Égnek a szemeim. Annyira el akarok tőle fordulni tőle, nem a szemeibe nézni. De amint a kezei a vállaimon, le egészen az ujjaimig csúsztak, nyolc másodperc alatt körbe utaztam a földet. Olyan gyengéden, még is harag tartóan ért hozzám. Az agyam el tudom dobni tőle.
- Nehezen tudom eldönteni, hogy ki mellett döntsek. Gemma vagy Josh?!
- Mh? - hümmögök.
- Josht agyon ütném, ha hozzád érne. Gemma viszont elmebeteg. Kikészítene. De a legjobb az lenne ha tt maradnánk, és levennéd a törölköződet. - pillant a melleimre.
- Boldogan közlöm, hogy nem vagy olyan helyzetben, hogy megmond mit tegyek.
- Nos jobb ha nem húzod ki nálam a gyufát Miss Peazer! - morran.
- Mi lesz akkor? Megint kezet emelsz rám? - oké, ennyi, bőgök...
  Felmorran. Megint felmorran. Csak felmorran, dühös. Meg akarom kérni, hogy menjen el, hogy nem akarom, hogy itt legyen. De képtelen vagyok rá. Meghitt, kínos csend száll közénk, Ő percenként felmordul, én pedig bőgök. Mindig is remek összhangban voltunk.
- Most jobb lenne ha elmennél! El akarok készülni, négy órára ígértem Gemmanak, a találkozót. - suttogom.
  Közelebb lép hozzám, de aztán meggondolja magát. Hozzám akar érni, de megint meggondolja magát. Megcserélve az összhangot, megragadom a fekete ingének gallérját. Magamhoz húzom a kis pufinak tűnő, egyenletlenül borostás arcát, és puszit nyomok rá. Érzem a szempillái súrlódását az arcomon, mikor lehunyja a szemét.
- Csak egy kis idő kell! - búgtam a fülébe.
- Rohadtul nem akarok időt adni! - morran - Veled akarok lenni! - ront ki  a szobából.
  Egy jó dolog sült el ebből a beszélgetésből. Mégpedig az, hogy Harry valamennyire kijózanodott. Pityeregve az ágyon heverő ruháimért nyúltam. Magamra vettem őket, felhúztam a cipőmet, bele dobáltam a táskámba a fontos dolgokat. Kilépve a kollégiumi épületből, egy vissza hívót kértem Louistól. Mikor vissza hívott, elmeséltem neki, hogy majd Gemmatól fogok haza menni, majd olyan kilenc óra körül. percekig nyugtattam, hogy semmi bajom, nem lesz.
  Beszállva egy taxiba, amit a sulitól, három  háztömbnyire fogtam, monoton hangon elmondtam Gemma lakcímét. kellemetlenül éreztem magam, hogy meg kell kérjem Gemmat, fizesse ki nekem a taxit,  mivel a számlákon kívül, semmire sem maradt pénzünk. Lealacsonyító érzés. Bár Gemma szívesen, és szó nélkül fizette ki a taxit.
  Amint beértünk a házba, megint sírtam.                                                    

- Miért kell ilyen fafejűnek lennie! - dobtam le magam a kanapéra.
- Akarod, hogy válaszoljak? - ölel át.
- Nem. Sophie vagyok!
- Tudom! - mosolyog.
- Jó csak most találkozunk elsőnek. És én itt bőgök, mikor azt hittem jó esténk lesz, míg nem jön a taxi.
- Milyen taxi?      
- Hát amivel haza megyek!
- Oh, én arra készültem, hogy itt alszol.
  Öt perc se kellett, már Eleanorral beszéltem, hogy Gemmanál aszok. Fél óra múlva, a baba kék nagy hálószobában, bőgtem, még egy vígjátékot néztünk. Gemma remek társaság, és nagyon hasonlít Harryre.
- Perrie nem hasonlít rád, és Harryre! - bököm , de meg  bánom.
- Pezzie csak a féltestvérünk. Apa, megcsalta anyut. - hunyta le a szemét - Ezért elváltak. De megszerettük Perriet. Én viszont eleinte nem jöttem ki Daniellel, ahogy Harry sem. Nagyon anyásak vagyunk. Perrie nagyon szereti Daniellet, neki könnyű volt, hisz az anya lelépett miután, lábra tudott állni a szülés után.
- Gondolom azt, tudod, hogy Danielle lánya vagyok...
- Jah, nem számít furának? Mármint mostoha tesók leszünk, és mégis az öcsémmel akarsz, kettyinteni?
- Mit jelent a kettyinteni? - kíváncsiskodom.
- Nem tudom, hogy mondjam el. Tudod, amit a paplan alatt szoktatok csinálni! - húzogatja kétesen a szemöldökét.
- Te jó ég! - botránkozok meg.
  Olyan hamar eltelt az idő, Gemmaval. Mindenről beszélgettünk. Megnéztünk vagy még három vígjátékot.
- Mennyi időre gondoltál? - kérdezi.
- Tessék?
- A szüntet idődre gondolok Harryvel. Mert lesz anyunak a szülinapja, két hét múlva, és annyira akarja, hogy Harry elvigyen.
- Még nem is említette nekem.
- Nem is egyhamar fogja. Ahogyan beszél rólad, általában akkor, a nadrágjába teszi az eszét, meg minden mást is.
  Elpirultam.