22. fejezet

Megérkezett a következő rész!
Jó olvasást!      

       

  Sophie Peazer szemszöge:



- Hol vagy most? - dörmögte idegesen.
- Miért kérdezed?
- Mert csak úgy kurvára leléptél! - csattan rám.
- Ne kiabálj, mert leteszem a telefont! - fenyegetem.
- Arghg - morog - Hol vagy? Érted megyek.
- Egy ruha boltban.
- Ruhaboltban?
- Vásárolgatunk!
- Mi van rajtad?
- Ö....
- Sophie!
  El kellene neki mondanom? El kellene neki mondanom, hogy egy lehetetlenül kék fehérnemű van rajtam, és elpirulok ha a tükörben megnézem, hogyan áll rajtam? El kellene mondanom neki, hogy furcsa késztetést érzek, hogy itt üljön, és engem nézzen? Ahw, ez beteges gondolat volt!
- Mi van rajtad, édes?
- Valami kék?!
- Fehérnemű?
  Honnan tudja?
- Honnan tudod? - árultam el magam.
- Onnan tudom, hogy épp egy fehérnemű bolt előtt állok, és látlak! - nevet.
- Egy fülkében vagyok, te kujon!
  Egyikünk se szólal meg. De a nevetése még víz hangzik. Hallom ahogyan elfojtottan kuncog. Hazudik.
- Nem is vagy itt igaz?
- Te mit művelsz? - lép be Perrie az aprócska fülkébe.
- Semmit! - tagadom.
- Vele beszélsz?
- Kivel?
- Harryvel!
- Dehogyis! - ellenkezem.
- Oh, akkor ilyen sokáig tartana felhúzni egy melltartót meg egy tangát?
- Milyen tanga?? - dörmögi.
  Felmordultam. Lecsaptam a telefont, és a legmérgesebb nézésemmel, öltem meg Perrie Louise Stylest. Lehajtottam a fejemet, nem akartam hallani Perrie gúnyolódását. Lerángattam magamról a fehérneműt, vissza öltöztem a saját ruhámba. Lehajtottam a fejemet, mikor az eladó nő, biztatott arról, mennyire dögös vagyok a fehérneműben. Nem is látott benne!
- Meg kéne venned! - biztat Eleanor.
- Nem! Nekem erre nincs pénzem.
- Oh Baby... - öleli át a vállaimat Perrie - Ha Harry megtudja, hogy hogy állt rajtad, álló nadrággal fog ideráncigálni, és meg venni neked!
- Nem akarunk máshova menni? - terelem pirulva a témát.
  Danielle mögé lépve megölelt, és az ételes stand felé tolt. Eleanor, Louisal beszélgetett telefonon, míg Perrie ott legyeskedett körülöttem. Csak fecsegett, és fecsegett.
- Na ki mit kér? - ujjongott Danielle.
- Nem tudom, anyu! - suttogtam a végét.
  Meghökkenve néztek rám. Ma reggel mikor a kocsi hátsó ülésén ültem Eleanorral, elkezdte mondogatni, hogy próbáljam meg anya ként tekintenem Daniellere. Hát elég kínosra sikerült, mikor egymásra néztünk, mind a ketten elvörösödtünk.
- Nem igazán vagyok éhes! - motyogtam -De innék egy kávét!
- Enned kellene, kicsim! - nógatott Eleanor.
- Majd a kollégiumban eszek. Ha jól emlékszek húsos nap van! - hazudtam.
  Megértően, szigorú tekintettel figyelték ahogyan megiszom a kávémat. Reménykedtem benne, nem fogják meghallani mennyire korog a gyomrom. Még rám erőltetnék, hogy egyek valamit.
- Perrie, örülnék ha szemel tartanád, míg tényleg enni fog valamit! - szögezi le Eleanor.
- Ha fogsz enni, szólok Harrynek! - fenyeget Danielle.
- Enni fogok pár falatot, megígérem.
- Enni fog, kivéve akkor ha Harry megtudja, tényleg megvette azt a kék tangát. - nevet Parrie.
  Szem forgatva, nem törődve velük, kiszálltam a kocsiból, és elindultam a lány kollégiumi épület felé. Perrie, hamar utolért, megint csacsogott. Azt hiszem arról, hogy mennyi kaját fog belé tömni, mert tudja, hogy nem ettem egész nap semmit. Hitetlenkedve néztem rá, mikor azt mondta fárasztó lehetett Harry tetszésének megfelelő tangát választanom. Elég nehezen fogom fel, miért barátkozok Perrievel.
- El kell mennünk moziba! - csacsogott tovább.

**

- Na látni akarom!

- Nem. - felelem, vörösen izzó arcal.

  Amióta visszajöttünk, a vásárlásból, Harry berángatott a kollégiumi szobájába. Negyed óra telt el. De ég mindig nem tette túl magát a fehérnemű ügyön. Oda dörgölte az arcát a nyakamba, sutyorgott, csakhogy láthassa.

- Maradj nyugton, vagy elmegyek! - fenyegetem.

- Oh Baby, képtelen lennél itt hagyni.... - nevetett.

- Képes vagyok rá! És ezt te is tudod! - vádolom.

  Hátradőltem az ágyán, fejem fölé csavartam egy párnát, kivettem a táskámból a könyvet, amit még a múlthét szerdáján kölcsönöztem a városi könyvtárból. Kemény borítású, finom illatú könyv volt. Bele szippantottam a levegőbe, jobban akartam érezni a könyv nyugtató illatát. E helyett inkább a Kócos mámorító, fanyar, de édes illatát szagoltam.

- Most komolyan olvasni akarsz? Mikor itt állok... - kiált rám.

  Elemelem a könyvet az arcomtól, Harry végig nyúlva az ágya szélén, a könyökére támaszkodik. Kell pár pillanat, hogy észbe kapjak. Kaján vigyorától, tudtam a "Mikor itt állok..." megszólalását, kissé más témára utalta.

- Te... te... - vágom hozzá a könyvet.

- Mi én? - incselkedik.

  Oh de imádom a gyerekesen játékos Harryt.

- Utállak!

- Utálsz, de le merem fogadni nem csak én vagyok felizgulva...

- Argh, miért van ilyen nagy szád!

- Talán azért, hogy olyan sok mindent csináljak vele.

- Undorító vagy! - nevetek.

  Közelebb mászik hozzám, szét húzza a térdeimet, ezzel befurakodva a lábaim közé. Fölém hajolt, komoly tekintetet mutatott, bár tudtam elnevetné magát. Kezeimet átcsúsztattam az ő kezei mögött, tenyereimet pedig a hátára simítottam. Belenyúltam az inge alá, forró bőre égette az én bőrömet. Forró volt és selymes.

- Akarod tudni mit gondolok most? - leheli.

- Talán...

- Látni akarlak! - mondja.

- Itt fekszem alattad.

- Meztelenül akarlak látni! - egészíti ki magát.

- Kizárt! - vörösödök el. De közben mindenhol bizsergek.

  Bele csókol a nyakamba. Oda nyomja a fejét, és csak szuszog. Már kezdem azt hinni elaludt. De amikor a kezei becsúsztak a melltartóm alá, felsikítottam. Belemartam a hajba, jó erősen megrántva, hogy rám nézzen. Huncut csillogás fénylett a szemeiben, olyan mély zöld volt, mint egy labirintus, ahol szívesen eltévednék.

- Nem fogok itt maradni, ha ezt csiná...llll....mhhmm...

  Be tudtam volna fejezni a mondatot. Ha az ajkai nem vágódtak volna az enyémeknek. Oly hévvel, vággyal, és nem tudom milyen élvezettel nyomta agát ellenem. Hogy azt hittem mentem golfozni kezdek az agyammal. Közre fogta az arcomat. Nyelve idegen vadsággal nyomult a szájamba. Feltárulkoztam előtte. Széjjelebb nyitottam a combjaimat - így még erősebben éreztem őt-, nagyobbra nyitottam a számat - így nyelve még mélyebben csókolt.

- Ha gondolod te is láthatsz meztelenül, cserébe ha én is téged! - alkudozott.

- Nem.

  Hirtelen fordult a hátára, engem pedig a csípőjére ültetett. Éreztem ahogyan nekem simul, olyan feszes volt. Feszes, és nagyon merev. Felvont szemöldökkel lenéztem rá, tehetetlenül feküt alattam. Fölényben éreztem magam, mikor neki nyomtam magam. Előre-hátra billentettem a csípőmet. Válaszul csak morgott mint egy kiskutya. Szeretem az ilyen hangokat, amiket ki szokott adni. Lassan előrébb dőltem, remegő ujjaimmal, elkezdtem lentről felfelé, kigombolni az ingét. Élesen szívta be a levegőt. Csípője hevesen mozdult felfelé.

- Vedd le te is a felsőd! - utasít.

- A-a - rázom a fejemet.

  Szét nyitom az ingét, megvárom míg elemelkedik a matractól, így le tudom húzni róla. Nem törődve félre dobom a kék darabot. 

- Most a nadrágomat is.

- Mit csináljak vele? - incselkedek, miközben kicsatolom az övét.

- Most a sliccemet. - dirigál.

  Vigyorogva kigombolom, lehúzom a sliccét, kicsit nehéz lerángatni a csípőjéről. Mikor a nadrág is a földön van, vissza húz az ágyékára.

- Akkor csak a szoknyádat vedd le! - könyörög.

- Nem, nem... - suttogom.

  Mögém nyúl lehúzza a szoknyám cipzárját, mire észbe kapok mát szétszakadva hever az ölembe. Kitágult szemekkel nézem őt.

- Most pedig, azt tehetsz velem amit akarsz!

- Mi lenne ha kikötnélek...

- Átfutott rajtam a gondolat, hogy megkötözzelek....

- Aztán itt hagylak! - nevetek az ajkaira.

  Megcsókolom. Addig csókolom mg kifulladunk, közben körökben mozgatom magam rajta. Felmordul. Rámarkol a derekamra, meglök, így ráesek a hátamra. Érzem amint az ágy rugózik alattam. nem sok időm van arra, hogy átgondoljam a dolgokat. Rögtön nekem esik. Csókolja, harapja a kulcscsontjaimat, ujjai pedig a fehérneműm alá csúszik. Ujjai fürgén simogatnak.
- Huhh... te jó ég! - sikítottam.
- Sss, kicsim, csak halkabban. - húzta le a bugyimat.
  Bele túrtam a hajába, próbálva megakadályozni abban, hogy megérintsen ott. Azt akartam, csókoljon. Szét nyitotta a lábaimat, miközben az arcát nekem nyomta. Felsikítottam. Hűű, a múltkor nem ott csókolt!!
- Hazz itt vagy! - kopog be valaki az ajtón.
  A Kócos felkapja a fejét a lábaim közül. Morogva feláll, az ajtóhoz megy. Résnyire kinyitja az ajtót, bunkón elküldi az egyik koleszes srácot. Az ajtóban állva visszafordul, a füléig terjedő, vigyorától zavarba esek.
- Azt hiszem van egy befejezetlen ügyünk, nemde? - nyalja végig az ajkait.
- Fogalmam sincs miről beszélsz... - dadogom.
  Hozzám sétál, megragadom a tarkóját, magamhoz rántva megcsókolom. Most csak csókolózni akarok vele.
- A bolondját járatod velem?
- Nézünk valami filmet? - nézek rá a szempilláim alól.
- Igen, kifejezetten szórakozol velem. - bólogat hevesen - De ezt mg nem fejeztük be!
  Nevetve a mellkasára fészkelem magam. Ránk terít egy plédet, szorosabban fonja körém a karjait. Valamit bekapcsol a tv, de nem figyelek rá. A mellkasán lévő madarat birizgálom. Mielőtt elaludhattam volna, bele csókolt a hajamba.
- Azt hiszem kibaszottul szeretlek.