25. fejezet

Megérkezett a következő fejezet!
Jó olvasást!

Sophie Peazer szemszöge:

 Túléltem az első hetemet Harry nélkül. De ez egy hazugság. Hiába kértem tőle időt, mindig ott legyeskedett. Szótlanul elkísért az óráimra, én pedig durván elküldtem.
  Két napja vagyok ilyen ellenséges vele. Két nappal ezelőtt láttam, ahogyan egy lánnyal kavart. Flörtölt. nem igazán tudtam kivenni mit csináltak. De mind a ketten vigyorogtak.
- Minden rendben? - kérdezte Zayn, mikor leültem mellé.
  Nem hallottam mit mondott még, hisz' az ajtóban álló, morcos Kócost néztem. Kimagaslott a terembe sétálók között. Elolvadtam a mérges tekintetétől. Olyan áthatóan nézett rám.
- Minden rendben. - mosolyogtam rá.
- Szóval elfelejtetted, hogy a hét végén kell leadni a töri házi dogát. Készen se vagyunk vele, Sophie!! - aggodalmaskodott.
- Zayn! - húztam meg a haját - A jövő hét végére kell. - nyugtattam meg.
- Biztos?
- Fel van írva a táblára. - mutatok oda.
  Fellélegzett. Bárcsak én is ezt mondhatnám. Hogy minden rendben. Pedig mostanában, nem eszem rendesen, mármint eszem, csak nem olyan sokat. Az éjszakáim nagy részét, pedig álmatlanul töltöm. Bebújok a paplan alá, de rá kell jönnöm, hogy olyan fojtogató érzésem lesz, mintha hetekig egy szaunában sínylődtem. Fuldokoltam a melegtől. Bezzeg Perre, ő nyugodtan töltötte az éjszakáit. Kényelmesen forgolódott, miközben horkolt. Zayn tudja, hogy a barátnője horkol?
- Nagyon elgondolkodtál, tényleg minden rendben?
- Josh randizni akar velem... - bököm ki.
  Zayn nagyra tátja a száját, majd úgy tesz mintha hal lenne, tátog.
- Josh, Josh? Devine?
- Igen. C...csak oda jött hozzám, és m-megkérdezte nem akarunk e beülni egy kávéra. - motyogom.
- Nem! - jelenti ki.
- Minden rendben él tanulók? - dörren ránk a tanár. Tudtam, hogy még mindig utál minket.
- Persze csak Zayn valamit elrontott, és megrúgtam a lábát! - morgom idegesen.
- Harry nem fog örülni neki! - rázza a fejét, miközben kinézi a helyes évszámot, az atlaszból.
- Oh biztosan nem, mikor Ő enyelgett azokkal a lányokkal, gondolom akkor Ő is erre gondolt. Oh Sophienak ez nem tetszene! - akadékoskodok.
- Megtiltom, hogy elmenj Joshal bárhova is! - utasít, keményen.
- Azt válaszoltam neki, mg meggondolom.
- Csak úgy tájékoztatlak, hogy magamtól nem foglak elengedni vele. Erre nem kell, Harrynek megkérnie.
- Miért nem akarod, hogy elmenjek vele?
- Mert Josh egy farok. A boxerében hordja azt a megmaradt egy és fél agysejtjét.
- De mindig ott van veletek! - hadakozom.
- Csak mert ott van velünk, még nem kell kedvelnünk.
  Tisztán emlékszem Josh, kedves zavart szavaira. Olyan ki esetlenül állt ott mellettem, hogy elem hiszem, hogy ott lent hordja a gatyájában az eszét. Pedig helyes, és kedvesnek tűnt. Igaza volt Perrienek. Túl könnyen esek bele minden nyálas szóba amit nekem mondanak.
- Viszont ha elmész vele... Tuti, hogy elmondom Harrynek!
- Fenyegetsz, Zayn?
  Nem szólalt meg. Kétkedően rám emelte e tekintetét, én viszont már onnan tudtam, hogy elmondja Harrynek, még a randi felkérést is. Nem csak azt, hogy fontolóra veszem, Josh ajánlatát.
  Az óráim után, Perrie, és a barátnői ráncigáltak egy lányos beszélgetésbe, a lány wc-be. Neki löktek a mosdó kagylóknak, és gyilkos tekintettel néztek rám. Hümmögtek, és motyogtak valamit. Perrie mellém lépett, hirtelen mozdulatától összerezzentem. De ő csak magához húzott, és átölelt.
- Meg fogjuk mutatni, Harrynek, hogy képes vagy nélküle is klasszul lenni. - ujjongott Jesy.
- Nos, izé.. É-én nem igazán tudom.
- Dögös leszel! - biztat Liegh-Anne.
- Semmi kihívó, és eget rengető dolgot nem fogok megtenni! - csattanok rájuk. - Sajnálom! - kérek rögtön bocsánatot.
- Semmi gond! Nem teszünk, olyat ami neked nem lenne jó. - biztat Perrie.
- Oké - sóhajtok - Mit akartok tenni? - kérdezem.
- Nos nálam nem sok minden van. - mondja Perrie.
- Akkor mit akartok tenni? - kérdezem, félve.
- Szerintem Gemma megoldás! - néz Perrie a másik két lányra.
- Gemma?
  Perrie bőszen bólogatott. Nem kérdeztem ki az a Gemma, hisz' tudtam, hogy nem fogja elmondani. Mielőtt ott hagytak, egyedül a mosdóban, Perrie a kezembe nyomott egy cetlit.
- Erre a címre vitesd a taxidat pénteken este. Gemm, majd kifizeti a taxidat.
  Még ellenkezni sem volt időm. Mikor kiléptem a folyosóra, és a menza felé vettem az utamat. Két lukas órám volt, jobb elfoglaltság helyett a menzán roskadok. A konyhás néni kevesen rám mosolygott, és még fahéjat is szórt a vaníliás-csoki puding mixemet. Szeretem a konyhás néniket.
- El akarod fogadni? - kérdezte egy hang.
- Azt hiszem neked órád van. - nem nézek rá. Képtelen vagyok rá.
- Sophie ne készíts ki! - morog, majd leül mellém, jó szorosan mellém.
- Mikor fogod fel, hogy csak egy kis időt akarok?! - fakadok ki.
  Ha még egy percig is vele kell maradnom, ilyen közel, elbőgöm magam.
- Nem mehetsz el Joshal! És adok neked időt... De már nem bírom! - hajol a nyakamba, majd belecsókol.
- Meg kell értened engem is! - döntöm a fejemet, az övére.
- Sok mindenben nem értelek meg! - morog, még mindig  a nyakamat csókolva.
- Harry kérlek!
- Elmész Joshal? - morog bosszúsan.
- Talán.
  Felmordul.
- Igen, elmegyek vele! - akadékoskodok.
- Bezárlak a szobámba! - csattan fel.
- Nem szabhatod meg mit csinálok vagy mit nem! - morgok.
- Ameddig engem érdekelsz, addig belefogok szólni!
- Mocsok vagy!
  Rácsapok a mellkasára. Kezdek megint dühös lenni rá.
- Oh, és mi lenne ha én is a nyakadba vágnám, hogy azokkal a fruskákkal enyelegsz? - kiáltom.
- Áh, szóval sikerült elérnem. - nevet fennkölten.
- Mit sikerült? - kérdezem suttogva.
- Az sikerült hogy féltékeny legyél! - kezd nevetni hangosabban.
  Elképedek rajta. Nem gondolkodva azon mennyire fontos nekem. Nem gondolkodva azon, mi lesz a döntésem következménye. De a tenyerem, nagyot csattant az arcán.
- Arrogáns! Gyerekes segg vagy! - kiáltom.
- Sophie! Hé, kicsim! - lépked utánam.
  Gyorsabban szedem a lábaimat, nem akarom, hogy utolérjen. Mikor kiérek az udvarra, futni kezdek. Megragadom a táskámat, nehogy kiessen belőle valami. Még hallom, ahogyan utánam lohol. De pontosan két másodperccel előbb érek a lány kollégiumi épületbe. És pontosan két másodperccel előbb bezárom a ajtómat, még mielőtt be tudna jönni. Hallom, ahogyan dörömböl, de az ügyeletes tanár kizavarja. Amiért, most nagyon hálás vagyok.
  Kiveszem a farzsebemből a kis cetlit, amit Perrie adott, és átolvasom a cetli tartalmát. Cím, és egy telefonszám is van rajta. Feláldozva az utolsó kis pénzemet a telefonomon, sóhajjal beütöm a számokat, és várok. Négy csörgés sem hangzik el mikor valaki beleszól.
- Gemma! Ki az?
- Ö... Sophie vagyok! - sutyorgok.
- Te jó isten! Sophie, Sophie? Harry Sophieja?
- I-igen! Harry Sophieja! - suttogom.
- Oh istenem, azt hittem, hogy csak pénteken beszélünk.De örülök, hogy felhívtál.
- Nem tudom ki vagy! Én c-csak kíváncsi vagyok rád! - hazudom.
- Gemma, vagyok Harry és Perrie nővére.
- Nem rémlik, hogy említettek volna téged. - morgom, de még így is meghallja.
- Semmi gond. - érzem amint vállat von - Egyébként, hogy megy a dolog Harryvel?
- Hát... - kezdek bele de közbe vág.
- Ugye védekeztek. Számtalanszor elmondtam neki, hogy hogy kell helyesen óvszert felhúzni! - hadarja.