20. fejezet

Megérkezett a huszadik fejezet!                          
Jó olvasást

Sophie Peazer szemszöge.

 Mormogott. A mellkasa fel, s le emelkedett, miközben fura mormogó hangot adott ki. Nagy, széna kazal haja, szétterült a párnámon, ajkai pedig elnyíltak. Végig néztem az arán, és mikor az ajkaira néztem, eszembe jutott, hogyan és hol érintett meg velük. Ujjai görcsösen markoltak a derekamba, szorosan tartva magához.

- Harry! - szólongattam.

  Csak morgott tovább. Meg se moccant. Az ébresztőórám két perccel előbb csipogott mint Perrieé. Megfogtam a kis készüléket, majd a Kócos füléhez nyomtam a hangszóróját.

- Mi a franc? - riad fel.

  Összehúzom a vállaimat, miközben kuncogok. Nagyra nyílt, smaragd szemeivel rám néz. És csak néz. Össze húzza a szemeit, ajkait vonallá préseli, majd fölém kerekedik. Lenyom az ágyra, míg a csípőjét a combjaim közé nyomja. Elakad a lélegzetem. Érzem amint, izmos hasa az enyémhez nyomódik, mellkasa pedig ritmikus ütemben, rezdül az enyémmel. A fülem mögötti kis bőrt szívogatja. Körmeimet a hátába vájom, próbálkozva azzal, hogy el tudom majd tolni magamtól. Nem sok sikerrel járok.

- Sose volt még részem reggeli szexben. - morogja - Kipróbáljuk? - vigyorog szemtelenül.

- Nem! - kacagok.

- Pénisz lohasztó tudsz lenni! - néz a szemeimbe.

  Ismét nevetek, miközben a mellkasába bújok. Karjait a hátam mögé csúsztatja, felemel, és magához szorít. Csípője ritmusosan dörzsölődik az enyémnek, erotikus mozdulatai az őrültbe kergetnek. 

- Tetszik? - liheg a nyakamba.

- Harry... - nyöszörgöm.

  Végig csókolja a nyakam vonalát, végig az állkapcsomat, fel a homlokomon át a másik oldalamra, egészen az ajkamig. Orrát összedörzsöli az enyémmel, még mielőtt csókolózni kezdünk. Őszintén nem tudom melyik dologra összpontosítsak. Arra, ahogyan a csípője az enyémet dörzsöli, vagy arra amint minden gondolatomat kitörlően csókol.

  Kecses ívbe feszül a hátam, mikor végig perzsel rajtam - újra - az a fura összehúzódás, mint amikor tegnap este megérintett - a nyelvével...

- Azta a rohadt... - morgott.

- Harry... - csak fuldokoltam.

- Jézusom Sophie!

  Mind a ketten éreztük, felőrölt mikor átéltem. Harry jobban nekem szorította a csípőjét, lábaimat pedig a derekára kulcsoltam, szorosabban magamhoz nyomva. Bele markoltam dús, szanaszét álló hajába, és jó erősen csupáltam. Elakad a lélegzetem, de csak halk sikolyokat bírtam kiengedne a számon.

- Minden rendben? - liheg a számba.

- Hű..

- Ez most jó hű, vagy nem jó hűzés? - nevet a nyakamba.

- Ez egy jó hűzés! - túrok a hajába.

- Letusolhatok? - pillant rám.

- Ott a fürdő. - bökök az ágyam melletti ajtóra.

  Össze húzza a szemeit, ajkait furán csücsörítette, a szája sarkában eddig mosoly bujkált.

- Nem már! Nektek saját fürdőtök van?

- A lányok mindig előnyben vannak! - lököm le magamról.

  Át sétáltam a szobán, a nekem  szánt kis íróasztalhoz, majd kivettem a táskámból, a pár napja használtan vett, eléggé ramatyul festő, Toshiba márkájú laptopomat. Imádom a Nevelő szüleim. Nem kellett volna meg venniük nekem. Így is rengeteg gondunk van.

  Mikor megnyitottam egy online film nézős oldalt, Harry pont akkor zárta el a zuhanyt. Fészkelődve, próbáltam kényelmes helyet találni az ócska kis, kollégiumi ágyon, de nem sikerült. Éreztem a combjaim, könnyebben dörzsölődtek össze, mint szoktak. Kipirult arccal néztem le a földre, még abban az alsóneműmben voltam, amibe nos... elélveztem.

- Baj van? - simította ujjait az arcomra.

- Nos, azt hiszem át kellene húznom a bugyimat! - fordítom el a tekintetemet, halál vörös arccal.

  Csak kinevet.

- Engem  nem zavar. - morog.

  Oda lépek a szekrényemhez, tiszta alsóneműt kivéve, mikor megfordulok, a Kócos csupasz hátát, és csupasz alsó felét látom. A fehér törölközőm a bokájánál hever, egy kis kupacban. Félredöntött fejjel nézem, amint lehajol, és felveszi az előző napi alsóját. A zavarom csak még nagyobbra nő.

- Ne már, hogy ezt akarod nézni! - rikácsolja.

- Mi bajod van vele? - csukom be magam mögött a fürdő ajtaját.

  Mikor ismét a szobába lépek, Harry kiterülve, szuszogva fekszik az ágamon. Testét pedig csak egy szürke nyuszis bokszer takarja. Oda lépkedek hozzá, mellé fekszem, a fejemet pedig a mellkasára fektetem. Banán illata van, mint az én samponomnak.

- Eljönnél velem moziba?

- Most randira hívsz?

- Fogalmam sincs. Sose vittem még randizni lányokat. Ők inkább bulizni akartak menni.

- És Caroline? - bukik ki belőlem.

  Még mindig bennem él, az a pletyka ami még most is emlegetnek róluk, a suli falai közt. Liba bőr cikázott végig a hátam vonalán, féltékenység fojtogat.

- Ha a szex randinak számít, akkor igen, vele randiztam. - morog.

  Próbáltam elhúzódni tőle.

- Hé, ne Sophie! Ez már nagyon rég történt.... Még csak gólyák voltunk.

- Caroline nem kedvel engem. - motyogom.

- Kit kedvel? - vigyorog, hogy jobb kedvre derítsen.

- Viszont odáig van érted... - bukik ki belőlem.

- Mi? - vág komor képet.

- Ő mondta. Mármint amikor oda jön piszkálni, é akkor mond ilyeneket! - hadarom.

  Gyorsabban, és annál is gyorsabban hadarom el, hogy egy kis szócskát se tudjon kivenni belőle. Miközben hadartam, az ujjaival kezdtem el játszadozni. 

- Hé, sss! - nyomta az ujjait a számra.

- Caroline, már nem érdekel. Azt hiszem nem is érdekelt, csak jó volt menőzni vele, hogy megdugtam a suli egyik legjobb csaját. Ne képzelj bele mást, rendben!?

  Hallgattam.

- Babe! - bökdösött az orrával.

- Mikor akarsz randizni vinni? - nézek fel rá.

- A hétvégén?

- Oh, hétvégén már van programom.

- Mi?

- Nos elmegyek ahhoz a házaspárhoz akiknek a gyerekére fogok vigyázni... És Liam, izé, az apám családjával fogom tölteni a napot. Ez ilyen, van egy unokánk töltsük vele a napot lesz.

- Majd megbeszéljük. Nézzük meg ezt a gagyi filmet!

  Felém hajol, az orrával megböki az enyémet, miközben morog. Ajkai az enyémekre tapad, mint egy kis pióca, karjai csápokként kulcsolódnak körém, szorosan magukhoz vonnak. Percekig csókolózunk, megfeledkezve arról, hogy filmet kellene néznünk. Apró csókokkal szabadultunk meg egymástól, és neki kezdünk a négy részes film-sorozatnak.

 Sosem tűnődtem azon, hogy, hogyan fogok majd meghalni -...

- Talán mint egy szerencsétlen. -morogta.

   Értelmetlennek tartottam elkezdeni a filmet, ha már az elején az agyamon futkároz. Bűntudatom van, nem kellene így jól éreznem magam. Szombat van. Nekem otthon kellene lennem a Nevelő szüleimmel, és azon gondolkodni hogyan tovább... De ehelyett itt ülök az ágyamon, egy szénakazallal az ölemben. Két perce se megy a film, de Harry már kritizál. Sose gondoltam volna, hogy ilyen fárasztó vele filmet nézni.

- Csöndbe bírsz egy kicsit maradni? - húzom meg a haját, amit lassan kicsi szalagokkal fogok befonni, olyan hosszú.

- Minek? Miért gondolkodik ezen? Meghal azt meghal, ennyi!

- Kizavarlak! Még sose nem láttam az Alkonyat filmeket... Hagyd, hogy végig tudjam nézni.

- Le vagy maradva, Angyalom! - vigyorog rám - A tegnap este, és a ma reggel jár a fejembe. - morogja.

- Harry! - figyelmeztetem.

- Nagyon élveztem. - hagy figyelmen kívül.

  Felül, az ölébe húz, csókra hívva ajkaimat. El akarom tolni magamtól, és a filmre koncentrálni, de amint a nyelve átcsúszik a számba, nem érdekel, se Bella, se Edward. Forrón akarok vele csókolózni, magamhoz nyomni, érezni a teste melegét. Lassan dönt hátra az ágyon, rám nehezedik, nem csinál semmit csak csókol. És ez pont jól van így. Nem sietjük el. Hisz nem tartunk még ott, meg nem is vagyunk együtt.

- Oh te jó ég! - csapódott ki a szobám ajtaja.

  A korom fekete hajú Zayn, és a hiper szőke Perrie állt - egymást ölelve az ajtóban. Nem tudtam eldönteni melyik páros lepődött meg jobban. Ők akik állnak, vagy mi mint akik az ágyon fekszenek, igen félreérthető pozícióban. Észre vettem Perrie arcán, a nyugodt grimaszt, hogy még ruhában voltunk mikor ránk nyitottak.

- Kopogni? - mordul fel a Kócos.

- Már ne is haragudj Tesó! - rikácsolja Perrie - De itt lakom én is! Te vagy betolakodó!

- Fogd be! - morog.

- Mi akartatok csinálni, ti ketten? - vigyorog Zayn.

- Tudod Haver, ha le akarom fektetni, jobb helyre viszem! - áll fel az ágyról.

  Össze kuporodtam az ágyon, zavarban voltam. Perrie észre vette a zavartságomat, elkezdte kitoloncolni a két idétlenül vigyorgó srácot.

- Ne már! Épp most kezdtük megnézni, az Alkonyatot! - hőbörgött a Kócos - Sophie!

  Perrie rájuk csukta az ajtót, elfordítva a zárat is. Még hallottam ahogyan dörömbölnek az ajtón, és még azt i hallottam, hogy a kolesz ellenőr kiabálva kizavarja őket. Mondván ez a lány kollégiumi rész. A szőke hajú, Perrie, huncut vigyorral rám nézett, az olyan "rohadtul mindent tudni akarok" nézéssel.

- Mi a szart csináltatok, egymáson feküdve a bátyámmal?