14.fejezet

Megérkezett a következő rész!
Jó olvasást!
 Tudom, hogy elég későn érkezett meg a rész, és valószínűleg ezen a héten is csak, hétvégén érkezik. Év végi vizsgáim vannak, és inkább a tanulással tölteném az időmet. Valószínűleg, sőt szerintem biztos, hogy duplázok a hét végén.






Sophie Peazer szemszöge:

 Azt hiszem, hogy jól megtaláltam a közös hangot Daniellel. Attól függetlenül, képtelen vagyok anyunak szólítani. Nem érzem azt, hogy meg kellene őt ezen a néven szólítanom.
Amennyire jól összeszoktam Daniellel, annyira távolodtam el Harrytől. Az óta az este óta, mikor, megint a szobájában csókolóztunk. Mielőtt kiléphettem volna az ajtaján, hogy megyek, majd holnap látom, nos egy szőke lány, úgy gondolta, hogy ő most akarja látni, a göndört.
  Nagyra nyílt szemekkel néztem a zöld szemű felé, é nem akartam elhinni. Azt nem akartam elhinni, hogy a szőke lánnyal találkozgat. És még találkozni akar. Pillanatokon belül, kitöröltem magamból, az ígéretét. Miszerint, Ő sosem fog megbántani. Azt hiszem már elkezdte.
  Perrie által próbálkozott, leveleket küldeni, és a közös óráinkon közelebb kerülni, de én nemet mondtam. Egy idő után feladta.
- Biztos nem akarsz jönni? - kérdezi Perrie péntek este.
  Egy fekete leggins, és egy E Sheeranes vastag pulcsit viselt, fekete conversével. Arca kipirult volt, és folyton az ajtót leste. Zaynre várt.
- Menj csak. - biztatom.
- Kettőnk közül, te vagy oda Ed Sheeranért. Nem pedig én. - vonogatja a vállait.
- Perrie, menj és érezd jól magad!
- Gyere te is!
- Tudom, hogy a bátyád is ott lesz. Így én nem megyek.
- Makacs féleszűek vagytok, mind a ketten.
- Nagyon szeretlek ám! - tolom ki az ajtón.
  Elfordítom a kilincset, így nem tud visszajönni, és nyaggatni. Nagyon ott akartam lenni azon a koncerten. De utána néztem a jegy árának, és ennyi pénzem úgyse lett volna, hogy oda tudjam adni.

"- Zayn? - suttogom belépve a szobájukba.
  Megörültem mikor Harry ágyát üresnek láttam. És tudtam, hogy nincs itt. Zayn a fürdőből léptett ki, frissen mosott hajjal. Eltakartam a szemeim, hisz csak egy trörölköző lógott rajta.
- Mi a franc? Sophie? - rinyál.
- Bocs ha megzavartalak. - motyogom.
- Semmi gond. - feleli - Miért jöttél?
- Nem mehetek veletek a koncertre pénteken.
- Miért?
- Zayn, nekem nincs ennyi pénzem, hogy kifizessem neked a jegy árát. - szégyenemben majdnem elsírtam magam.
  Olyan kínosan éreztem a helyzetet, hogy könnyek homályosították a szemeimet.
- Nem kértem, hogy fizesd ki!
- Ha kérnéd ha nem, ez akkor is illetlenség, hogy helyettem veszed meg. - motyogom, fátyolosan. oh, Istenkém, sírni fogok.
- Nem kell a pénzed! - csattan rám.
- Sajnálom! De akkor sem jövök.
  Suttogom, majd megfordulva kirontok a szobából"

  Kölcsön vettem, Perrie laptopját, bajlódtam vele, mire bekapcsoltam. Rengeteg csajos, és inkább több fiús filmet találtam mint, amennyiről valaha is hallottam. Viszont egy mappa kiszúrta a szememet. Gyerekkori videók.
  Megnyitottam. Rengeteg videó volt, róla, és Harryről. Próbáltam nemet mondani magamnak, de nem ment. Végig néztem, Harry összes kis videóját. Tejföl szőke haja, és nagy zöld szeme volt. A mosolyát, pedig akkor sem lehetett levakarni, mikor fagyit akart harapni.

"10. videó:
Harry 4 éves
Perrie 4 és fél.
- Anya - vigyorgott - Mi lesz ha harapom a fagyit?
- Szamár leszel - nyújtotta rá a nyelvét, a szintén tejföl szőke Perrie.
- Fájni fog a fejed, kicsim!
- De kipróbálhatom? - erősködött.
- Nem. - felelte az anyja.
- Oké! - nevetett fültől fülig érően, és beleharapott a fagyiba."

 Irigy lettem rájuk. Ott voltak a szüleik, és boldogok voltak. Mindenük megvolt. Nem azt akarom mondani, hogy nem szeretem a Nevelő szüleimet, de egy kis részem, jobban akarja azt, amit a videókon láttam. Melegség öntött el így látnom, Harryt. A mostani Harry, bunkó és szemtelen. De a szemeivel ugyanúgy néz mint a videókon. Önfeledten, mint egy bohóc.
  A telefonom csengése megzavart abban, hogy elmerültem a kis Harryn. Eleanor hívott, a szívem pedig nagyon örült neki.
- Szia! - mosolyogtam, de ő ezt nem láthatta.
- Oh, kicsim! Találtam neked munkát! - sikított.
  Kicsit eltartottam magamtól a telefont, behunyva a szemeimet, örültem annak amit mondott.
- Tényleg? - toporzékolok.
- Igen. Tom Atkins, kislányára kell vigyáznod, délutánonként.
- De én a kollégiumban vagyok . - szontyolodom el.
- Már beszéltem Mr, Horanel. Ha tartod az átlagaidat, akkor ő beleegyezik. - motyogta.
  Ismerem már annyira Eleanort, hogy ha túlságosan repdes valami miatt, akkor egy még nagyon dolgot akar eltusolni előlem.
- Oké,ez jó meg minden! De most mond el mi a baj! - parancsolok.
- Semmi! - feleli.
- Öt centit nőtt az orrod, mert hazudsz.
- Sophie nincs semmi baj, csak örülök, hogy van állásod.
- Jézusom El! Még tíz centit nőtt! - morgom dacosan.
- Oké, elmondom!
- Hajrá! - nevetek.
- Ma két házaspár megnézte a házat.
- Mi van? - kiáltom.
- Kicsim, két hetünk van más lakást keresni...
  Még mondani akart valamit, de nem vártam meg. Megnyomtam a piros gombot. Lecsaptam a laptop tetejét, és most nagyon elszomorodtam. Megrémültem. Egy hét. Ha egy hét alatt nem keresünk, vagy tudunk találni egy házat. Akkor nem lesz otthonom, ahova majd hazamehetek.
- Te jó ég! - suttogtam.
- Sophie! - hallottam egy kopogtatást.
  A hang nem volt ismerős, kicsit sem. Kíváncsian, könny áztatta arcal, kinyitottam az ajtót. Perrie egyik földrajz faktos barátnője állt előttem. Kínosan egymásra néztünk. Nem szoktam az ilyen lányokkal szóba elegyedni, hisz nem viselem el ha lenéznek.
- S-segíthetek?
- Kösz, Angie! - lép elő Harry.
  Az Angie nevezetű lány motyog valami köszi félét, és elmegy. Körbe fonja a derekamat, magához húz, és felemelve, bevisz a szobámba. Bódító illata megcsapja az orromat, én pedig marcipánná olvadok. Bárcsak megcsókolna. Kérlek csókolj meg!
Nem csókolt meg, helyette, a szemeibe nézett, ujjai letörölték a könnycseppjeimet. Kérlek ne faggas! Csak kérlek ne!!
- Mi a baj?
- Semmi! - csattanok.
- Annyit még én is tudok, hogy a lányok a semmiét nem sírnak!
- Harry! - dacolok ellene.
- Kevés a türelmem! És addig el nem mozdulok még el nem mondod mi a bajod! - simítja tenyerét az arcomra.
- Akkor csak álldogálj!
  Ellépek mellőle, gyors léptekkel. De még mielőtt kilépnék, körém fonódik, és nem ereszt el. Vergődök, de csak szorosabban von magához.
- Maradj már nyugton!
- Engedj!
- Nem!
- De!
- Oh, te féleszű bunkó! - taposok rá a lábára.
  Felmordul, de nem szól többet. Az ajkait egy kis vonallá préseli, egyre közelebb lépdelve hozzám. Még a közelségének a közeledése sem tudta elfeledni velem, hogy egy hetem van, és hajléktalan leszek. A Nevelő szüleimmel együtt.
- Gyerünk kicsim! - harap a fülembe.
  Mikor ért ide, ilyen közel hozzám.
- Mond el nekem! - cirógatja az ajkaimat.
- Mhmm. - hümmögök.
 Kezein mindenhol érintik egymást. Simogatjuk, és cirógatjuk a másikat. Közelebb, és közelebb kerülve egymáshoz. Rohamosan hevülő testeink, összetapadnak. A forróság, csak úgy árad belőle. Lassan megsülök.Tenyerei becsúsznak a felsőm alá, melegségük égeti a bőrömet. Annyira közel akarok bújni hozzá. Hogy öleljen magához, és ne eresszen el. Már éppen megtenném, de kitárul az ajtó. És három ember, nagyra nőtt szemei vizslattak minket. Nagyra nyílt szemekkel, és "o" alakot formázó ajkakkal. Harry nyakába temettem az arcomat, kínosan éreztem magamat.
  Félre érthető helyzetben álltunk. A kócos kezei, félig feltűrték a felsőmet, míg az n kezeim a hátsó farzsebeibe csúszott. Valószínűleg azt hihetik, hogy valami rossz dolgot akarunk csinálni. És azt hiszem, ha nem zavartak volna meg minket, valami élvezetesen rossz dolgot csinálnák. A kényelmetlen kollégiumi ágyam, vastag takarója alatt.