11. fejezet

 Tizenegy! Jó olvasást!
                                       

Sophie peazer szemszöge:

- Vissza akarok menni!

  Próbáltam kirántani a kezeimet, Harry vasmarkából. De képtelennek bizonyult. Erőtlen, és rémült testemet, magához nyomta, könnyebbé téve, hogy a karjaiba vonjon. Lelógó lábaimmal kapálóztam, és próbáltam megrúgni vele. Zöld szemei, lágy haraggal néztek felém. Egyik keze a tarkómra csúszott, arcomat maga felé fordítva. De én haragosan néztem rá.

- Kérlek Sophie! Maradj nyugton.

- Ha vissza engedsz oda! Hozzá.

- Most nem lehet.

- Hazug vagy! - csapom arcon.

- Rohadtul nem tudtam, hogy az anyád! - dörren rám - Annyit tudtam, hogy valakit keres. És apám segít neki. Mást nem tudtam, ma reggelig.

- Nem hiszek neked!

- Kihallgattam őket! Danielle mindent elmondott. Főleg rólad, és az apádról!

- Undorodom tőled!

- Sophie!

- Volt egy kicseszett napod arra, hogy elmond!

  Sikerült kiszabadulnom, a meleg védő ölelésből. Fáztam, hideg volt a közelsége nélkül. De az az érzés amit iránta éreztem, megrémített.

- Hazug vagy! Egy utolsó, hazug!

  Apró ökölbe szorított kezeimet, a mellkasához vertem, azt akartam, hogy érezze ő is, azt amit most én. Hogy érezze, azt amit iránta érzek.

- Annyira utállak!

- Tudod, édes tudom!

  Karjaival közelebb vont magához, reflexből bújtam hozzá. Megnyugtatott, még ha most nem ő nem is fogja fel, mi zajlik le bennem. Remegve öleltem vissza, a könnyeim megállíthatatlanul potyogtak. Pedig mind a ketten jól tudtuk, hogy nem kellene sírnom, egy olyan nő miatt, aki elhagyott. Még ha azért is, hogy jobb életet biztosítson nekem.

- Haza viszlek!

- M-megcsókolsz? - nézek rá félve.

- Azt hittem sose engeded meg nekem. - sóhajt megkönnyebbülten.

  Puha ajkait az enyémnek nyomódtak, a mellkasomon tátongó űr pedig, lassan összehúzódott. Forró tenyereit az arcomra simította, mellkasunk egybeforrt, a vágy, hogy a csupasz bőrünk simuljon így egybe, az megőrjített.

- Menjünk. - szakadt el tőlem.

- Itt maradsz velem?

- Persze. 

  Csöndben maradtam. A szavak valahol elakadtak bennem. De tudtam, hogyha megszólalok, akkor is fájó szavakat vágnék a kócos fejéhez. Mégis a bal tenyere, biztatóan simult a combomra, és nyugtató jelleggel markolt bele. 

  Belenyúltam a fekete kézitáskámba, csak azért, hogy kiemeljem belőle az anyám fotóját. Mindig emlékeztem rá, mikor a Nevelő szüleim oda adták nekem. Minden éjszaka, mindent elmondtam neki. Bár tudtam, hogy Ő nem hallja.

  Elárulva éreztem magamat. Az emlék, ahogy ott állt. Teljességében, és megvolt az amit akart. Valahogy mérhetetlen boldogság járt át. Attól függetlenül, hogy fogalmam sincs ki ez a nő. Nem éreztem annak a kényszerét, hogy anyunak, vagy bármely más érzelmes szóval jellemezzem.

- Sophie! Itt vagyunk!

- Honnan tudod, hol lakom?

- Érdekelsz. - mondta - és mindent tudni akartam rólad!

  Arcon csókolt, majd kiszállt, hogy kinyissa nekem az ajtót. Amint kiszálltam, az érzés, csak úgy vonzott magához. Közelebb bújtam hozzá, arcom felét pedig a mellkasának nyomtam.

- Minden rendben lesz! - búgta.

- Találkozhatok majd vele?

- Ő nagyon szeretne veled találkozni. 

  Szégyenkezve lehajtottam a fejemet. Tudtam, hogy Ő nem ilyen környezethez van hozzá szokva. Elléptem tőle, két lépést, hogy látszódjon, mi nem vagyunk egy kasztba valók. De ő egy zavart vállrántással, magához rántott. Homlokon csókolt, és elindult a bejárat felé. Magunkon éreztem a kíváncsi szomszédok, vizslató tekintetét. Frusztráló volt.

  Remegő kézzel bedugtam a zárba a kulcsot, és miután beléptünk felkapcsoltam a lámpákat. Szembe fordultam, a zavaró tekintettel álló Kócosra a házam küszöbén.

- Hát, itt lakom. - csuktam be magunk mögött a kis családi ház ajtaját.

- A szobáért jobban kíváncsi vagyok.

  Lehajtott fejjel, próbáltam elrejteni az arcomat. Ne azért mert nem akartam neki megmutatni. Hanem a piszkos gondolatok miatt amik az eszembe jutottak. Valahogy akartam azokat a gondolatokat.

- Édes, úgy nézel mintha megerőszakolni vinnélek.

- Mi? - nyeltem félre.

- Csak ne nézz így rám. Nem teszek olyat amit te nem akarsz.

 Zöld smaragdjaival mélyen az enyéim lelkébe nézett. Olyan undorítóan nyálasan.

- Nem fogunk szexelni!

- Ezt se én mondtam.- emelte .magasba a kezeit.

- Te kujon!

  Nevettem fel. Vállaiba kapaszkodva, felhúzódtam ajkaihoz. Milliméterekre az ajkaitól, megálltam. Éreztem forró leheletének perzselő forróságát. Ujjai belemélyedtek a derekam puha bőrébe. Combjaink, mellkasunk, testünk számos része össze tapadt. Fejét oldalra döntötte, puha fürtjei oldalra borultak. Hallottam amint ketyeg az időzített bomba, ami ketrecbe zárta az egymás iránti vágyunkat.

- Annyi mindent csinálnék most veled! De tekintettel vagyok arra hogy szűz vagy!

- Harold, még egy szűz vagy mondat, és repülsz innen!

- Csinálják valami mást, amihez nem kell a merev far...

- Oké, oké!

 Választottam a tenyeremet az ajkainak. Nem akartam hallani az ő merev fa.... izé ott pénzről. Éreztem, hogy mosolyra húzza ajkait. Képen akartam törölni, és szívesen készítettem volna fel a védelmét, a merevedéséhez. Ott akkor eszembe jutott, mikor az első napomon rá is markoltam. Kínos volt, mert akkor is merev lett, volt.

- Mi jutott eszedbe?

Semmi, semmi. - terelem a témát - Éhes vagy?

- Megkóstolnálak.

  Kerekedett szemekkel néztem rá. Vissza szólni se tudtam. Ajkait, egy időben nyomta, feszes játékával együtt nekem. A lélegzetem is elakadt. Nagy levegőt vettem, mielőtt bekebeleztem húsos ajkait.

- Nem. nem. Nem állunk olyan kapcsolatban, hogy azt csináljuk.

- Dugjunk.

- Komolyan haza küldelek!

- Oké! Megígérem, hogy nem veszek elő semmit, ami hozzám tartozik. - kacsintott.

- Harry!

- Ha ígérek valamit azt be is tartom! De azért veled alhatok? Olyan magányos szoktam lenni.

- Zaynnel vagy egy szobában?!

- De ő horkol, és nem csókolhatom meg. 

- Igen. - kuncogok - Az fura lenne.

- Jah, a szakálla kidörzsölné a puha ajkaimat.

  Oké, én feladom. Ennek a gyereknek nincs egy épp gondolata sem. A mocskos megjegyzései, amikkel az agyamon biciklizik, megőrjít. A fejemmel intettem, hogy kövessen, de mielőtt megmutattam, hol aludhat megint megkérdeztem,  éhese, a válasz ugyan az volt. Ha így viselkedik, még a mosdót sem használhatja, nemhogy ennit adjak neki. Szemtelen fráter.

- A túloldalt, szembe van egy vendég helység.

- A te ágyad megfelel.

  Lehúzta magáról a felsőjét, a napbarnított teste, tele volt ragasztóval hisz csak úgy vonzotta a tekintetemet. Le se tudtam venni róla. A formás fenekéről, és a szűk boxeréről, nem is beszélve. Hosszú erős lábai voltak, keskenyedő V vonallal, az apró vékony szőrcsík, csak még jobban megbolondított. Nagy nehezen le küzdöttem a szorongásomat, hogy ne tapasszam a tenyereimet, forró, napsütötte bőréhez. De megálljt parancsoltam.

- Vedd le a ruhád!

- Mi van? - fordulok felé.

- Ha te nézhettél engem. Akkor én is téged. - akaratoskodott.

- Akkor hadd forduljak meg. 

- Még mit nem! - horrkant fel - Leveszem én magam.

  Dacos léptekkel közeledett felém, én pedig hátráltam tőle. Megijedtem attól, hogy mit fog velem tenni. megijedtem attól, hogy akartam azt, hogy tegyen velem valamit. Mielőtt tényleg elfuthattam volna, a karomnál fogva elkapott, és nem eresztett.

  Ujjaival megkereste a ruhám cipzárját, és lassan a bőrömet érintve, lehúzta azt. Mikor magamhoz szorítottam a ruhát, ő elvette a kezeimet, és hagyta leesni magam körül a ruhát. Szemei nagyra nyíltak,  és elsötétültek, mikor meglátta a csupasz mellkasomat. Sikertelenül jártam mikor megpróbáltam elfordulni. 

  Nagy tenyereit felvezette a melleim vonalához, és mielőtt megfogta volna, lágyan cirógatta a bordáimon lévő érzékeny bőrt.  Tenyerei forrósága, megfeszítette a mellkasomat, mikor kezei felcsúsztak, és közre fogták a melleimet. Halk nyöszörgés szökött ki belőlem, mikor lágyan megszorította.

- Mh, milyen puha vagy. - csókolt a nyakamba.

- É-én... - dadogtam.

- Ss, nem teszünk semmit, csak ha akarod.

- Nem! - ellenkeztem hangosan.

- Ezt vedd fel!

  A kezembe nyújtotta a földön heverő Nirvana felsőmet, és Ő maga bújtatott bele. Letérdelt levette rólam a cipőket, a harisnyát, végezetül pedig csókokat nyomott a belsőcombjaimra. Karjaiba zárva, az ágyra fektetett, a lábaim közé férkőzött, majd nekem nyomta magát. A hirtelen jött élvezettől, felnyögtem.  Éreztem, hogy zavarban vagyok, és ezt Ő is tudta. Még párszor, jóval erőteljesebben nekem nyomta lüktető ágyékát, majd a mellkasára vont.

- Aludj szépségem! - csókolt meg.

- Jó éjt, szörnyeteg! - bújtam hozzá.